Nehéz, fájdalmas volt Lilla első szülése, de reménykedett, hogy a második könnyebb lesz. „Mindenki azzal nyugtatott, hogy a második szülés egyszerűbb és gyorsabb lesz, én is ebben reménykedtem. Bíztam benne, hogy magától indul be, nagyon is emlékeztem ugyanis, mekkora fájdalmaim voltak, amikor Noah-nál indították. Most a kiírt dátum előtt egy nappal elmentünk ultrahangra, ahol kiderült, hogy a magzatvíz kevesebb, mint az átlagos, ezért az orvosom azt javasolta, másnap menjek be újra – kezdi Lilla, akinél még aznap éjszaka elkezdődtek a fájások. – Félálomban éreztem, hogy nem sima görcsről van szó, de elviselhető volt, így még vissza tudtam aludni. Reggel hatra már tízpercesek lettek a fájásaim, de mivel megfogadtam, hogy ezúttal kipihenten megyek szülni, még visszaaludtam pár órára. Amikor felébredtem, felhívtam a szülésznőt, és megbeszéltük, hogy két óra múlva találkozunk a kórházban. Az volt a kívánságom, hogy szülés előtt még nyugodtan megreggelizhessek, Ábel meghallgatta a kérésemet. Amikor beértünk a kórházba, és megvizsgáltak, azt mondták, hogy pár óra múlva megszületik Ábel, aminek nagyon örültem.”
„Két gyerek dupla szeretet”
Tamás ugyanúgy izgult a második szülésnél, mint az elsőnél. „Ezúttal más Lillát láttam: amikor Noah jött világra, végignéztem, ahogy fiatal lányból édesanya lesz, Ábelnél pedig egy céltudatos, felkészült nő volt előttem. Egy ősanya, akinek egy hangja nem volt, ügyesen figyelt a légzésére és koncentrált. Még érzéstelenítőt sem kapott, csak az utolsó húsz percben szorította a kezem. Ábel két óra alatt ki is bújt, azonnal felsírt, és Lilla tudta szoptatni is, ami Noah-nál nehézkesebben ment. Látszik, hogy már gyakorlott anyuka – büszkélkedik a kispapa. – Noah nagyon jól fogadta a testvére érkezését. Amikor hazaértem a kórházból, hoztam neki egy plüssjátékot, és mondtam neki, hogy a babától kapta és másnap várja, hogy együtt meglátogassuk. Nézegeti, gyönyörködik a testvérében és mondogatja, hogy már kint van a baba. Két gyerek dupla szeretet, ugyanakkor kétszer annyira fárasztó. Szerencsések vagyunk, a Jóisten velünk nagyon kegyes: két csodával is megajándékozott minket és emeltebb türelmi szintet is adott, hogy jobban bírjuk a hisztit. Noah nagyon jó alvó, bízunk benne, hogy a kicsi is az lesz.”
Féltékenység kizárva
A két kisfiú között kevesebb mint két év van. Tamás és Lilla a tapasztalataiból merítve állította fel nevelési elveit. „Mivel mindketten legkisebb testvérek vagyunk, a nővéreink jóval idősebbek nálunk, jól ismerjük az anyáskodó, féltő kapcsolatot, ahogy a rivalizáló fivérekét is, ilyenek voltunk mi a bátyámmal ‒ magyarázza Tamás. – Bár csodálatos szüleink vannak, ezt a helyzetet valahogy mégsem kezelték jól, ezért szeretnénk figyelni rá, hogy a gyerekeinknél ne legyen féltékenység. Azon elv szerint haladunk, hogy Noah ne sérüljön, ezért az ő napirendjéhez igazítjuk Ábelét. Nagyon betartjuk, hogy ami az egyik gyereknek jár, azt megkapja a másik is. Ilyen az etetés is: amíg Noah pici volt, az anyukájával csendben összebújtak, ezt megadjuk Ábelnek is. Lilla nagyon ügyesen összehangolja a két gyerek napirendjét.”
„Próbálom úgy szervezni a napot, hogy amíg az egyik gyerek alszik, addig a másik ébren legyen, így mindkettővel tudok foglalkozni – teszi hozzá Lilla. – Igaz, így én alszom a legkevesebbet, de majd idővel úgyis szépen beáll a napi rutinunk. Este viszont mindig négyesben vagyunk. Most vettük észre, mennyire repül az idő, hogy Noah már ilyen nagy. Csodálatos érzés kétgyerekes anyukának lenni!”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
