Az évad elején adták át a Operettszínházban az előző szezon legjobb színészeinek járó Honthy-díjat. A legjobb női főszereplőnek járó elismerést Janza Kata vehette át. Az örömteli alkalom arra is jó lehetőséget adott, hogy a színésznő visszatekintsen az elmúlt eseménydús időszakra.
Megsokszorozódtak az energiái
Sok minden változott a színésznő körül: szakított a párjával, megváltoztak a hétköznapjai, a külseje is, hiszen rengeteget fogyott, és a karrierjében is új lehetőségek találtak rá. „180 fokos fordulatot vett az életem tavaly december óta. Volt egy furcsa ellentmondás ebben. Amikor az embert magánéleti változás éri, és a járvány miatt a karrierjében sem tudott úgy kiteljesedni, ahogy szeretett volna, akkor természetes, hogy nem találja a helyét a világban. Az egész színházi szakma aggódva figyelte, mi történik, és mellette a privát életem is a feje tetejére állt. Közben mégis mindenki azzal jött, hogy kivételes a derű, amit árasztok, nem beszélve a külsőmről – meséli Kata. – Magam is elkezdtem azt érezni, hogy megsokszorozódtak az energiáim. 25 évesen, pályakezdőként éreztem utoljára ennyire, hogy enyém a világ. Nyáron, amikor Nagy Ervinnel dolgoztam, kijelentette: ’Szerintem rólad működik a paksi atomerőmű.’”
Figyelmeztető lövés
Bármilyen hihetetlen, Kata nehezen változtat, legyen szó magánéletről vagy munkáról. „Oroszlán a napjegyem, ennek megfelelően látványos figyelmeztető lövést kell leadni, hogy megértsem: valami megváltozott körülöttem – nevet. – Egyébként soha nem mozdulnék. Az élet minden területén hűséges vagyok. Évtizedek óta ugyanaz a fodrászom, a fogorvosom, a gyerekeimet is ugyanannál a doktornál szültem, a barátaim is évtizedek óta mellettem vannak, és 25 éve ugyanabban az öltözőben készülök esténként az előadásokra az Operettben. De tavaly az élet rádöbbentett, hogy lépnem kell, mert minden változás egyszerre jött. Ki kellett lépnem a komfortzónámból. Eleinte nagyon rosszul viseltem. Soha nem gyártok B tervet, és akkor sem volt először ötletem, hogyan lépjek tovább. De aztán sikerült…”
„Eddig másokat nevelgettem”
Szerencsére gyorsan sikerült felülkerekednie a rossz érzéseken. „Kicsit magamra kellett maradnom, hogy átgondoljam a dolgokat. Szerintem természetes, hogy ilyenkor az ember munkaterápiával menti meg magát. Ahogy lecsillapodtam, elkezdtek velem történni a jó dolgok, és olyan ütemben nyíltak ki előttem az új ajtók, ahogy már nem is vártam az én koromban. Ezt koronázta most meg ez a díj – folytatja a színésznő. – Még pletykaszinten sem sejtettem, hogy én kapom majd az elismerést. Egy sima délutáni ruhában voltam, én, aki mindig kiöltözik, és a sor közepén ültem, ennyire nem fordult meg a fejemben, hogy az én nevemet mondják majd ki. De most ilyen lett az életem: perceként történik velem valami jó. Azt hiszem, ez annak köszönhető, hogy most először találkoztam önmagammal. Eddig mindig másokat nevelgettem, figyelgettem, támogattam. A magammal való találkozás ízét most kezdtem el igazán megérezni. A környezetem szintén azt jelzi, hogy ez milyen jó: a gyerekeim is annyira szabadok és sikeresek, mint még soha az életben.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
