A legendás tévés 2001-ig volt képernyőn, majd öt esztendővel később egy csoportos leépítés során vált meg tőle a Magyar Televízió. Kudlik Júliával életrajzi könyve megjelenése alkalmából beszélgetettek nemrég Székesfehérváron. Az est során nemcsak a könyv gondolatai kerültek előtérbe, de Kudlik gazdag pályafutásának számos emlékezetes történetéről is hallhattak a látogatók – írja az fmc.hu.
Sokára esett le neki a tantusz
Az izgalmas beszélgetés során szó esett arról is, hogyan váltak meg tőle, meglehetősen méltatlan módon. Ebből idézünk.
„Minden véget ér, az életünk is egyszer, nem? Hanem ahogy véget ért. Na az elég csúnya volt, mert úgy érzem, és éreztem akkor is, hogy méltatlan a nézőkhöz, az intézményekhez és hozzám.
Én akkor csak azt éreztem, hogy valami véget ért. Annyit elmesélek, hogy odaraktak valami fiatalembert, sose láttam se azelőtt, se azután, a nevét se tudom. Aki imádott, ezt hozzá kell tennem. Soha se fegyelmim, se büntetésem nem volt, csak nívódíjak meg jutalmak. Megkérdezte tőlem ez az illető, hogy képzelem el a jövőmet. Hát, mondom, jövőre lesz 40 éve, hogy itt vagyok. Vagy elmehetek nyugdíjba. Akkor még úgy voltam, hogy a törvények ezt lehetővé tették. Mondta, hogy nem. Hát akkor kilyukadtunk valahogy oda, hogy fiatalítani kellett. Oké, hát akkor se volt sok ráncom, de ha úgy van, én már tudok annyit, hogy lehetnék a Magyar Televízió szóvivője, meg van tapasztalatom. Mondta, hogy nem. Hát akkor taníthatnám a fiatalokat vagy az ifjúságot. Mondta, hogy nem.
És ekkor esett le a tantusz, hogy futok egy szekér után, amiről látni, hogy 10 lábbal akarnak lerugdosni.”
Ügyvédje féltette
Ekkor ajánlották fel neki, hogy szép csendben távozhat, bár ügyvédje óvta attól, hogy gondolkodás nélkül aláírjon bármit is.
„És akkor felajánlották, hogy közös megegyezéssel bontsuk fel ezt az egészet, ami azért volt érdekes, mert 24 hónap felmondási időm volt. Tehát arra járt a teljes fizetés, mert ugye egyetemi diplomám volt, két nyelvvizsgám, és sok évet dolgoztam.
Így jött ki végül a dolog. És az ügyvédem azt mondta, hogy eszedbe ne jusson aláírni ezt a papírt, mert semmit nem tudnak, meg mondjanak valamit, hogy miért. (…) De mondom, nincs ennek értelme! Mert hogyha nem írom alá, akkor 2 évig, 22 hónapig vagy meddig nem mehetek sehova, semmit nem vállalhatok, mert ott vagyok állományban. (…) Aláírtam, szépen elváltunk. Na és akkor lett rengeteg szabadidőm, és akkor valóban nagyon sok helyre meghívtak engem beszélgetni.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
