Az eredetileg Zacher Sarolta néven született lányt édesanyja operaénekesnek szánta, ám egy mandulaműtét következtében a hangszálai megsérültek. De nem bánta, Zalatnay Cinit úgyis inkább a beatzene ejtette rabul. Szeretett mindent, ami underground és rock and roll volt, a Szabad Európa Rádiót és a külföldről becsempészett angol nyelvű lemezeket hallgatta. Először egy gimnáziumi bálban tűnt fel 1963-ban, ahová Komár László együttesét hívták meg. Cini megkérdezte a frontembert, hogy van-e énekesnőjük, Komár pedig már az első meghallgatásakor felfigyelt a hangjára – és persze a csinos fiatal lányra –, majd bele is fogtak a közös munkába. Két évvel később Bergendy István hívta meg egy tévés szerepre, és sok, karriert elindító ORI-műsort (Országos Rendezvény Iroda) is szervezett neki.
Fülbevaló drótból
Sokáig csak angolul énekelt, az igazi nagy áttörést mégis egy magyar nyelvű dal hozta meg számára az 1966-os Táncdalfesztiválon. A Hol jár az eszem? című számmal második helyezést ért el, egy évvel később pedig az Omega együttes kíséretével és a Nem várok holnapig című dallal megnyerte a fesztivált. „Országosan ismertté váltam, előtte csak budapesti klubokban énekeltem.
A Hol jár az eszem? volt egy ideig az egyetlen magyar szövegű dalom, addig eszembe sem jutott, hogy ne angolul énekeljek.
Úgy éreztem, hogy angolul sokkal jobban szól, de aztán a koncerteken, amikor a közönség velem énekelt, ráébredtem, hogy ezt az utat kell folytatnom, mert az emberek ezt várják tőlem” – tekintett vissza Zalatnay Sarolta egy, a szinfalak-mogott.hu-n megjelenő interjúban.
Nem csak rekedtes hangjával vált a magyar beatzene különc és meghatározó alakjává, egyedi külsejével, merész stílusával divatot teremtett. A hazai előadóművészek közül ő volt az, aki először lépett színpadra miniszoknyában és combközépig érő csizmában. „Mi magunk készítettük a fellépőruháinkat.
A fülbevalómat például drótból hajlítottam, az eredetileg fekete gumicsizmámat én festettem be kályhaezüsttel, a szempillámat fekete cipőfestékkel sminkeltem.
Loptam anyu szekrényéből ruhákat, és azokat alakítottam át. Kosztümszoknyájából miniszoknyát, nagy pulcsiból miniruhát szabtam” – mesélte.
A férfiak imádták
Zalatnay Sarolta kislányos bája mögött magabiztos, lázadó természetével és külsejével sok női rajongót szerzett, a férfiak pedig imádták. A fiatalok könnyedén tudtak azonosulni vele, hisz dalszövegeiben gyakran az ő hangjukon szólt. Az 1966-os Mostanában című dalában is a társadalmi elvárásokkal szemben kardoskodott, az akkori fiatalok útkeresését fogalmazza meg. „Téged is, ha életkorod nem sokkal a húsz év fölött jár. Mondd csak, mivel vádolnak?” A slágernek köszönhetően biztosított helye volt a magyar könnyűzenei életben. A Táncdalfesztiválok és a saját számok sikerei után, zsebében egy kétéves szerződéssel, Londonban élt és dolgozott 1969-ig. Hazatérése után pedig a Locomotiv GT-vel lépett fel, és egymást követték a koncertek olyan sikeres zenekarokkal, mint a Bergendy, a Metro, a Generál és a Skorpió.
Az 1966-os Mostanában is nagy siker lett
Finomítani akarták
Az 1970-es évek elején a nők elkezdték bátran vállalni az érzéseiket, a vágyaikat, amivel kezdetben a férfiak nehezen tudtak mit kezdeni. Zalatnay pedig a dalaiban sem rejtette véka alá az ezzel kapcsolatos véleményét. A Frenreisz Károly által 1973-ban írt Srácok, óh srácok című dalában erőteljes hangon szólt a visszafogott, udvarlásban passzív férfiakhoz. Egy olyan nő hangján, aki pontosan tudja, mit akar. „Srácok, óh srácok, miért csak az utcán sétáltok (…) Mást mintha nem akarnátok (…) nem értem mire vártok…”
Zalatnay Sarolta Srácok, óh srácok című dala itt hallgatható meg
Mint abban az időben sok zenekart, Cinit is folyton próbálták finomítani a cenzorok. „Fél évig nem engedték, hogy a Nem vagyok én apáca című dalom kijöjjön. Azt mondták, hogy ne hülyéskedjek már, ez klerikális. Nem értettem, hogy mi köze van a kommunizmusnak a valláshoz. A lemezborítómon háromszor kellett változtatni, mert egy fehér borítót akartunk fehér ruhában, erre azt mondták, hogy tilos, mert olyan, mintha repülnék valami tiltott szertől” – mesélte el egy interjúban.
Házasságok, szerelmek
A gimnáziumban Komár László énekes volt a párja, a Londonban töltött évei alatt pedig kapcsolatba került a popsztár Maurice Gibb-bel a Bee Gees együttesből. A marketingfogásként induló viszonyból – az újságokban megjelent sok közös fotó komoly ismertséget hozott mindkettejük számára – majdnem házasság is lett, Gibb megkérte az énekesnő kezét. Cini igent is mondott, de ekkor már az NSZK-ban zenélő Frenreisz Károly menyasszonya volt. Az énekesnő háromszor is férjhez ment, első férje Révész Sándor lett, a második Benedek László, akivel lányukat, Nikolettet örökbe fogadták. A harmadik házasságát Márton Csabával kötötte. Később Csapó Gábor vízilabdázóval élt együtt hét éven át.
Kiemelt kép és fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, Braun Antal; Archív
