Alig néhány hónapja számoltunk be az ATV műsorvezetőjének meseszerű lánykéréséről, ami bár kis híján meghiúsult a tévés betegsége miatt, végül filmbe illőre sikeredett. Párja ugyanis a Balaton kellős közepén, naplementében tette fel neki azt a bizonyos nagy kérdést. Most Nemes Anna és szerelme, István egy újabb örömhírről mesélnek hasonló lelkesedéssel, merthogy néhány hónap múlva szülői örömök elé néznek „Készültünk a családalapításra, ezért is költöztünk egy tágasabb lakásba, de kissé meglepett minket, milyen hamar úgy döntött, meg szeretne érkezni hozzánk – vallja be a kismama. – Nem is volt nagy bejelentés, annyira izgatott voltam, szinte azonnal közöltem Istvánnal, hogy kisbabánk lesz.”
„Ugrálás, sikítás, pityergés”
A szűkebb családnak aztán egy meglepetésbuli keretében jelentették be a nagy hírt. „Tartottunk egy lakásavatónak álcázott Mikulás-bulit. Egyszercsak minden résztvevő kapott mikulásos babacipőket, benne az összetekert ultrahangképpel. Hát mit mondjak, volt ugrálás, sikítás, pityergés. Megható pillanatok voltak – mosolyodik el Nemes Anna. – A testvérem ötéves kisfia a legizgatottabb, alig várja már, hogy megérkezzen a játszótársa.”
Nemes Anna számára finoman szólva sem telt zökkenőmentesen a várandósság első szakasza. „De ez a legkevésbé sem panasz, a legtöbb kismama megszenvedi a magáét, én sem vagyok kivétel. Az első trimeszterben három hétig nem tudtam dolgozni, nem voltam adásképes. Olyannyira, hogy az ágyból alig tudtam kikelni − sóhajt fel. – Aztán azzal vigasztaltak a környezetemben lévő anyukák, majd meglátom, a második trimeszterben szinte kicsattanok majd az energiától. Hát ez elmaradt.
De cserébe meglehetősen fura ételeket kívántam meg. Például leveskockát rágcsáltam igen gyakran. Egyébként már most megállapítható, a gyerek a magyaros ízek kedvelője lesz, mint én, mert főleg ilyeneket kívánok a terhesség alatt is.”
Beindultak az apai ösztönök
Természetesen az autókereskedőként dolgozó István ahogy csak tudja, támogatja párját. „Nagyon féltem Annát, sokkal jobban, mint eddig. Bizonyára ezek már az apai ösztönök.
De az egészen biztos, hogy a szimpátiaterhesség tüneteit produkálom, nemcsak a kismama gyarapodik, hanem én is
− neveti el magát a férfi. – Azt hiszem, a későbbiekben is én leszek a féltőbb, engedékenyebb szülő, Anna pedig a szigorúbb, következetesebb. Mindenesetre abban megegyezünk, hogy bár az édesanyja képernyős, a gyerekünk képernyőmentes lesz, vagyis nem elektronikai eszközök előtt fogja tölteni az első éveit. Ilyen terveink vannak.”
A baba érkezésére szinte már minden készen áll. De előtte még szerveznek egy rövid kirándulást. „Februárban elmegyünk Prágába négy napra. Imádunk utazni, és a következő egy évben úgysem lesz rá módunk. Anna még sosem járt ott, de nagyon szeretne” – mondja István.
„De ez az utazás más lesz – veti közbe Anna –, mert mi általában mindent alaposan megtervezünk. A várandósságom alatt minden nap egy újabb meglepetés, úgyhogy a dátumon kívül semmi sincs kőbe vésve.”
Vissza a tévéhez
Az viszont egészen biztos, hogy Nemes Anna tavasszal egy időre búcsút vesz szeretett munkahelyétől, és megkezdi a szülési szabadságát. „Megannyi könyv vár az olvasónaplómban, és terveim szerint befejezem a második regényemet is a szülési szabadságom alatt. Mondjuk, akkor sem leszek csalódott, ha végül mondjuk a gyerek harmadik születésnapjára készül el − ül ki egy félmosoly az arcára. – Fél évig biztosan otthon maradok a picivel, azután pedig fokozatosan térek vissza a Híradóba. Eleinte csak heti egyszer, mert a legfontosabb, hogy egészséges és boldog legyen a kisbabánk.”
Ők már tudják…
Nemes Anna és kedvese, István már tudják, milyen nemű lesz a gyermekük. „De nem szeretnénk elmondani. A családból sem mindenki tudja. Annyit azért elárulhatok, hogy én felsikítottam örömömben, amikor az orvos közölte a hírt” – vallja be Anna.
Kiemelt képek és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu
