Bár a pályáján mindent elért, amit egy színész elérhet, Molnár Piroska magánélete tele van fájdalmas törésekkel. A szakmai kiteljesedésnek komoly ára volt, amit ő maga is mindig őszintén vállalt.
Első és egyetlen férjéhez, Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerzőhöz mindössze 23 évesen ment feleségül. A házasság azonban nem bizonyult tartósnak: néhány év után közösen hozták meg a nehéz döntést, hogy külön folytatják az életüket. A színésznő pályája, a színház iránti kérlelhetetlen elkötelezettsége ugyanis nem fért össze a klasszikus értelemben vett magánélettel. A szakítás fájdalmas volt, de az igazi tragédia csak később következett.
„Nem voltam családösszetartó”
Molnár Piroska életének legnagyobb vesztesége fia halála volt. Eötvös György 1995-ben, mindössze 26 évesen hunyt el, olyan sebet hagyva maga után, amely – ahogy a színésznő is mondja – soha nem gyógyul be. A Nemzet Színésze sokáig hallgatott erről a felfoghatatlan fájdalomról, az utóbbi években azonban egyre többször beszél róla nyíltan. Egy alkalommal azt is elárulta: gyakran beszél a fiához, mintha a segítségét, a támogatását kérné.
Ezúttal is megrendítő őszinteséggel vallott a magánéletéről és arról a veszteségről, amelyet a színpadon próbál túlélhetővé tenni. „Ha az ember mindent oda ad a pályának akkor elveszíti a magánéletét. Szóval választani kell. Nagyon tisztelem, becsülöm azokat, akiknek sikerül mind a kettőt teljesíteni, de igazán akkor ad vissza a pálya mindent, ha én is beleölök mindent, máskülönben valamelyik sérül. Nálam a magánélet sérült”
– vallotta be a Zenit című Youtube-csatornán Molnár Piroska. „Én nem voltam családösszetartó, ezekért a veszteségekért pedig nem tud kárpótolni az élet. Legalábbis olyan nagy veszteségekért, ami a magánéletemben ért engem… De hát valamit valamiért. És én ezt választottam.
Jó kisiparos módjára csináltam a dolgomat. A férjem pedig nem tudta elfogadni, hogy én nem áldoztam fel a hivatásomat az ő pályájáért.
Megbeszéltük, és nagy fájdalmasan olyan döntést hoztunk, hogy mindenki csinálja a saját dolgát, és az élet meg majd alakul, de fáj. Nagyon fáj, de megvoltam egyedül is. Úgy voltam vele, hogy csak a fizikai bajoktól mentsem meg az Isten, a lelkiekkel majd elbánok valahogy!”
Kiordította magából a fájdalmát
A válás azonban csak az első állomás volt a veszteségek sorában. Az igazi megpróbáltatás akkor érte, amikor 50 éves korában elveszítette egyetlen gyermekét. György emléke azóta is ott van minden szerepében, minden mondatában, minden színpadra lépésében.
„Ez a színészet lényege, hogy ezeket az érzéseket mind fel tudjuk vinni a színpadra, és olyankor érzünk egyfajta megkönnyebbülést, és mintha levetettük volna a bajt. Más megvilágításba kerülnek a történések. Gyógyító ereje van a színpadnak” – mondja a 80 éves színművész, aki fia váratlan halála után már másnap a világot jelentő deszkákon állt.
A fájdalomra azonban nincs gyógyír. Molnár Piroska nem dramatizált, nem követelt részvétet, egyszerűen ment tovább. „Annyi kolléga vesztette el a gyermekét, hogy nem vagyok ezzel egyedül.
Látom, ahogyan abban a helyzetben ugyanúgy viselkednek, ahogyan én viselkedtem. Nem oktrojáltam rá másokra a fájdalmamat.
Azt mondtam ’menjünk, csináljuk a dolgunkat, ez csak rám tartozik és kész.’ Esténként kiordítottam magamból a színpadon egy-egy szerep örvén a fájdalmaimat, de földolgozni nem lehet egy gyerek elvesztését. Tovább kell vele élni. Ki ahogy tud.”
Kiemelt kép: RTL
