Csaknem száz éve, 1927. december 21-én Brada Ede koreográfiájával mutatta be A diótörőt a Magyar Állami Operaház. A darabot azonban, érdeklődés hiányában, mindössze húsz előadás után levették a műsorról. A máig tartó sikersorozat az ezt követő, 1950-es felújítással kezdődött, amikor Vaszilij Vajnonen személyesen tanította be Budapesten a Leningrádi Kirov Balett koreográfiáját. Az orosz balett sztenderdjei már átütő sikert arattak, ez a verzió összesen 930 alkalommal volt látható.
Óriási a csapat
Önmagában már az is elképesztő, hány ember dolgozik azon, hogy A diótörő estéről estére a közönség elé kerülhessen az Operaházban, ahol jelenleg a 2015-ben bemutatott Wayne Eagling–Solymosi Tamás-féle koreográfiát láthatja a közönség.
Az előadást ugyanis hatalmas emberi erő működteti: a szereposztástól függően nagyjából 65 táncművész és 40 balettnövendék lép színpadra a 117 felnőtt- és 53 gyerekszerepben, mellettük dolgozik még 12 segédszínész, vagyis statiszta is.
A zenekari árokban a karmester és a 69 fős zenekar foglal helyet, a Hópelyhek tánca alatt pedig egy 20 fős gyerekkar is közreműködik. A technikai háttér sem kevés: a díszítők, a kellékesek és világosítók stábja legalább 50 főből áll, a fodrászok, az öltöztetők is minimum 30 szakemberből álló csapattal dolgoznak, így, összességében legalább 285-en munkálkodnak egy-egy alkalommal az előadás színpadra vitelén!
Csoda csoda hátán
A balett 1892-es szentpétervári ősbemutatóján egyébként még az összes szerepet gyerekek alakították.
A budapesti közönség most is sok gyereket láthat az előadásban, köztük egészen kicsiket is: a csatajelenetben a kisegerek és a játék katonák között már hatéves balettnövendékek is színpadra lépnek.
A színpadon számos csoda történik. A nyitóképben a korcsolyázó gyerekek és felnőttek valójában csapágygolyós görkorcsolyákon siklanak. A Drosselmeier nagybácsit alakító táncosnak pedig több bűvésztrükköt is meg kell tanulnia a koreográfiája mellett. A második felvonás elején pedig egy hajó „úszik” a színpadon, amit távirányítással mozgatnak.
Megvéd a gonosztól
Hogyan lett A diótörő karácsonyi jelkép? Miért éppen ő lett a főszereplő? A tárgy német eredetű, szerencsehozó szimbólum, amely megvédi a háztartást a gonosztól. A balett révén vált azonban az ünnepi időszak ikonikus dekorációjává világszerte.
Az előadáson készült gyönyörű fotókért kattintson galériánkra!
Ünnepről ünnepre
A Magyar Állami Operaház produkciójában található egy-két apró utalás arra is, hogy az előadás egy mesebeli Budapesten játszódik. Az első felvonás karácsonyi parti jelenetében híres magyar festők alkotásai láthatók a falakon, a játék katonák vára a Vajdahunyad várából merített ihletet, a Hópelyhek táncának téli képében pedig a háttérben látható palota valójában a Széchenyi fürdő.
Idén 42 előadás és két nyilvános főpróba várja a közönséget. December 30-án ünnepelték a 2015 óta látható Wayne Eagling–Solymosi Tamás-féle koreográfia 300. előadását, 2026. január 4-én pedig az 1250. operaházi előadást. A Vajnonen-féle koreográfia 75 év alatt 930 alkalommal volt látható.
A családok része
A diótörő a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter szerint szinte már nem is balett, hanem egyfajta rítus, ami része lett a családok tízezreinek karácsony táján. „Az előadás táncai, ruhái, színpadképe és muzsikái ugyanazt a mérhetetlen szépséget sugározzák. Valójában bárhol ülhetsz, az élmény ugyanaz lesz, mindenképp részese leszel, legfeljebb a mixtúra más: a legfelső-oldalsó helyek kapják a például a legintenzívebb zenei hatást!” – írta a közösségi oldalán.
Kiemelt kép és fotók: Magyar Állami Operaház/Berecz Valter
