A szülői gondoskodásból kikerült vagy a veszélyeztetett gyerekek számára fenntartott intézmények zárt világába csak ritkán nyerhetünk bepillantást. Az érintettek még felnőtt korukban sem szívesen beszélnek a sebekről, amiket itt kaptak.
Oláh Ibolya: Négy nevelőszülőnél élt
Lemondtak róla a szülei, így csecsemőotthonba, majd legvégül a tiszadobi nevelőintézetbe került. „Én 16 intézetben és 4 nevelőszülőnél voltam, mivel a törvény szerint abba a megyébe kellett költöznöm, ahol az édesanyám élt. Ennek az volt az oka, hogy nem mondott le rólam.”
Kepes András: Túszként hagyták itthon
A nővérével együtt óvodásként került intézetbe. „A szüleim, mint diplomaták, kiküldetésben voltak, és abban az időben, az ötvenes években az volt szokásban, hogy ha tőkés országba mentek a diplomaták, akkor a gyerekeiket otthon kellett hagyni túszként, nehogy az egész család kint maradjon.”
Szilágyi János: Felnőttként tudta meg az igazat
Az édesapját külkeresként három évre Argentínába küldték, és az édesanyja is ment vele. Őt és két testvérét intézetbe adták. János később, apja betegágyánál ülve szerette volna megérteni, hogy tehették ezt a szülei. „Ekkor tudtam meg, hogy az 50-es években elkötelezett kommunista volt, és a párt jó néven vette tőle, ha – amikor hosszabb időre külföldre ment dolgozni – a családját itt hagyja. Nehogy együtt disszidáljunk. Ő pedig gondolkodás nélkül megtette ezt a pártnak.”
Görbe Nóra: Maszek gyerek a Gyeriben
Nem vették fel a Balettintézetbe, pedig az édesanyja éppen azért vállalt állást a Fóti Gyermekvárosban, hogy a Pestre készülő lánya közelében lehessen. A 11 éves Nóra így került az állami gondozottak közé. Ekkor még félárva sem volt, az édesapja egy évvel később, 1968-ban hunyt el. „Én voltam az egyik ’maszek’ gyerek a Gyeriben, ami akkoriban különösen kiemelt intézménynek számított, több mint ezer állami gondozott nevelkedett ott.”
Kálid Artúr: Bizalmatlan lett
Afrikai édesapja hazánkban járt egyetemre, ekkor ismerkedett meg az édesanyjával, aki terhes lett. A férfit azonban hazarendelték katonának.Az édesanyja nem tudta vállalni a fiát, így a születése után otthagyta a kórházban. 18 éves koráig élt állami gondozásban. „Nem lehet nyom nélkül megúszni az intézetben eltöltött éveket. Zárkózottabb, bizalmatlanabb lettem az emberekkel, nehezebben mutatom ki a szeretetemet.”
Szörényi Szabolcs és Levente: Kevés volt a nagymama
Levente és testvére, Szabolcs 1956-ban kerültek a szobi fiúintézetbe, cudar körülmények közé. Harmincan voltak egy szobában, vaságyon aludtak, mindennaposak voltak a verekedések a srácok közt. „Az édesapám tanárember volt, éjt nappallá téve dolgozott, az édesanyám siket volt, egy árva hangot nem hallott, így a mi nevelésünk a nagymamára maradt. Ahogy cseperedtünk, állítólag kevésnek bizonyult, amit a nagymama a szellemi nevelésünkre tudott fordítani.”
Kiemelt kép: RTL
