A meseszerű pályafutása a 70-es években a kőbányai Pongráctelepről indult. „Hárman vagyunk testvérek, a szüleink korán elváltak, így jószerivel nem is ismertem édesapámat. Édesanyám nevelő hatása sem érvényesült az életemben, köszönhetően annak, hogy gyakorlatilag reggeltől estig dolgozott. Az egész élete ugyanis azzal telt, hogy minket, hármunkat valahogy eltartson. Engem az utca nevelt fel, meg saját magam. Lehet, ennek köszönhető, hogy ma itt tartok, ahol.”
Vereség után ballagás
Kovács Kokó István elképesztő adatsort tudhat magáénak: 320 mérkőzésen csupán 15 vereség. Meglátása szerint sikereinek alapvetően két oka volt. A belülről fakadó csillapíthatatlan motiváció és a harcmodora, vagy mondhatjuk úgy is, hogy nyerési stratégiája, amely arra épült, hogy az ellenfelét hibázásra késztesse. Többségében ez sikerült, első hivatalos WBO címvédő mérkőzését azonban 2001-ben elveszítette.
„A Chacón elleni vereséget követően két hétre elvonultam a világ elől a családommal, hogy helyre rakjam magamban a dolgokat. De azt az élmény soha nem felejtem el – hisz az élet a legjobb forgatókönyvíró –, hogy másnap, azaz vasárnap délelőtt volt az óvodai ballagása Bence fiamnak, aki ma már 31 éves, de akkor még csak hatesztendős volt.
Dacára annak, hogy az előző éjjel vereséget szenvedtem, reggel felkeltünk a családdal, beültünk az autóba, és elmentünk az óvodai ballagásra, ahol a gyermekem egy verset mondott, ami valószínűleg már hetekkel vagy hónapokkal ezelőtt a mérkőzést megelőzően ki lett rá osztva. A vers arról szólt, hogy büszke vagyok rád, apám! Ott bömbölt mindenki, nemcsak én, a gyerekek, az óvó nénik, hanem az összes szülő, aki átélte az előző esti drámát.
A fiam hatévesen – aki ott volt előző este velünk a rendezvényen – elszavalta ezt a verset… Szerintem nemcsak az én, de az ő életében is komoly nyomot hagyott ez az esemény. Nyugodtan mondhatom, hogy nekem sokat segített és segít ma is a családom.”
Exkluzív könyvrészlet
Király Levente újságíró, szerkesztő interjúkötetében olyan ismert emberekkel beszélgetett, akik a legnehezebb körülmények között is felülírták a saját sorsukat. Interjút adott többek között Bagdy Emőke, Reviczky Gábor és Müller Péter is.
Feldolgozza, ami bántja
Mint mesélte, soha nem volt depressziós sem, mert a rossz élményeit helyén tudta kezelni, és fel tudta magában dolgozni. „Önmagamnak roppant jó pszichológusa vagyok, és nem követi nálam sem lelki, sem testi betegség ezeknek a problémáknak a feldolgozását.”
Kokó egy saját, jól bevált módszert dolgozott ki a lélekgyógyításra. Mielőtt lefekszik aludni, bevonul a saját szobájába, ahol lépésről lépésre dolgozza fel mindazt, ami bántja.
„A feleségem onnan tudja, hogy most nincs minden rendben körülöttem, hogy nem jövök fél óra múlva hozzá az ágyba, hanem egy-másfél órát is eltart, mire ott, az én zugomban magamból kimosom azokat a problémákat, amelyek foglalkoztatnak.
Nekem könnyebb ezekkel a hétköznapi, piszlicsáré problémákkal boldogulni, mert Kőbányáról indulva olimpia bajnok tudtam lenni, a Pongráctelepen egy száraz zsemlét majszoltam, felnőtt koromban pedig már többször jártam a Buckingham-palotában.
Olyan végletek vannak az életemben, olyan egymástól iszonyúan távol lévő pontokat sikerült a pályafutásom során összekötni, hogy nem nagyon történhet velem semmi olyan, ami után azt mondanám, hogy nem tudom ezt vagy azt feldolgozni.”
Meglegyintette az elmúlás szele
Talán ez is közrejátszhat abban, hogy Kokó nem fél sem az idő múlásától, sem pedig a haláltól. Annak ellenére sem, hogy két nagyobb fia mellett van két óvodás kisgyermeke is, akiknek az életében szeretne még sokáig jelen lenni és segíteni őket.
„Magát az életet el tudnám engedni abban az esetben, hogyha épp aktuálisan ne lenne valami dolgom. Most volt egy év, amikor nem volt komoly tennivalóm, és meglegyintett az elmúlás szele.
Ekkor kezdődtek kisebb-nagyobb egészségügyi problémák is, amiket talán mostanra már magam mögött hagytam, de amikor nekem dolgom van, akkor még beteg sem tudok lenni. Nekem az a legfontosabb, hogy mindig legyen valamilyen feladat. Nem tudok úgy felkelni, és nem tudok úgy lefeküdni sem, hogy ne az járjon a fejemben, hogy a holnapi napon mit kell tennem.
Ahogy az ősi bölcsesség mondja: összesen két nap van egy évben, amikor nincs semmi dolgod. Ez a holnap meg a tegnap. A mai nap, az mindig rengeteg munkával kell, hogy elteljen. Ez éltet, ez mozgat, és ameddig ez tart, addig jó lenne egészségben, ép szellemben megmaradva csinálni egyrészt a családom, másrészt meg a közösségi feladataim, a magyar és nemzetközi ökölvívás számára.”
„Volt, hogy fohászkodtam”
Kokó annak idején a nagymamájának köszönhetően vallásos nevelést kapott, templomba is járt. De szerint egyébként is vallásossá vált volna, hiszen az ökölvívók nagy részével ez történik. „Nagyon kevés dologra tud az ember támaszkodni, amikor a félelemmel szembe kell néznie. Az egyik ilyen lehet a hit. Többször volt olyan pillanat az életemben, amikor igenis fohászkodtam, merítettem már erőt abból, hogy elhittem azt, ami egyébként sokszor hihetetlennek tűnik.”
Kiemelt kép és fotók: Trenka Attila/fotocentral.hu, Archív, Getty Images
