Kriszti a zátonyra futott házassága után csakis a kisfiára, Doncsira koncentrált. Több mint egy évig meg sem fordult a fejében, hogy ismerkedjen. Képtelen volt nyitni, nem volt bizodalma a férfiakban, és nem is vágyott párkapcsolatra. A sors azonban úgy hozta, hogy egy ideje újra bekopogtatott az életébe a szerelem. Az úriember nem idegen, Kriszti már ismerte őt korábban is. „A válásom után nulla bizalmam volt a férfiak felé. Az ország első számú rapperének exfeleségeként pedig egyszerűen nem tudhattam, ki miért akar közeledni. Mindig megszólalt bennem a vészharang, hogy lehet, nem is én, hanem Ati a mozgatórugó, és ki tudja, lehet így akarnak a közelébe férkőzni – meséli Kriszti, aki végül a baráti körén belül adott esélyt valakinek. – Nagyon boldog és kiegyensúlyozott az életem, óvom ezt a kapcsolatot. A jelen boldogságát élem, az élet pedig majd alakítja a továbbiakat.” Azt viszont nem bízza a sorsra, újraházasodik-e valaha vagy sem. „Kövezzen meg engem ezért bárki, de én egy felesleges dolognak tartom a papírt. Egy kapcsolat enélkül is működik, vagy papírral is véget érhet. Úgyhogy én nem szeretnék többet férjhez menni.”
Tisztelik egymást
Minden erejével azon volt, hogy mihamarabb felálljon a padlóról. „Mi, nők képesek vagyunk bármire. Bármiből felállunk, ha akarunk. A válásomnál is azt mondtam magamnak, túl leszek rajta, és sínre teszem az életem. Így is lett – mondja. A mediterrán temperamentum érezhető Kriszti személyiségén is. – Apukám révén félig görög vagyok, talán ezzel tudom magyarázni, hogy kicsit más a habitusom. Hogyha a fejembe veszek valamit, akkor az biztosan úgy is lesz.” Az sem volt kérdés számára, hogy Curtisszel jóban maradnak, és szülőkként együtt tudnak majd működni. „Számomra alapvető, hogy bármi is történt, tisztelem a gyerekem apját, és ő is engem. Mindenkinek rossz lenne, ha nem lennénk jóban, főleg Doncsinak. Úgyhogy mi mára mint két barát úgy működünk Atival.”
Nincs szomorkodás
A kisfiuk pedig bearanyozza mindkettőjük életét. Kriszti mindig is fiatal anyuka szeretett volna lenni, és bár a terhessége nem volt tervezett, élete legnagyobb ajándékának tartja Doncsit. A mosolygós kisfiúra pedig elég csak ránézni, és látszik, hogy boldog és kiegyensúlyozott. „Teljesen természetes számára, hogy anyával él, de apánál is van szobája, és ott is sok időt tölt” – mondja. És bár úgy véli, egy válás sosem jöhet jókor, mégis jobbnak tartja, hogy náluk korán történt, így gyerekük nem fogta fel, mi történik, és nem is sérül. Emberpróbáló volt, hogy egy csecsemővel a kezében fordult fel fenekestül az élete. „Nehezített pálya volt, nem tagadom, de nem igazán volt időm összeomlani és szomorkodni, hiszen a kisfiam minden figyelmemet lekötötte. Azt gondoltam, gyenge vagyok lelkileg, de velem bármi rossz is történt, a fiam napjait boldoggá akartam tenni. Nem engedhettem teret a szomorkodásnak, egyszerűen jól kellett lennem” – emlékszik vissza Kriszti.
Kiemelt kép: Archív
