Pákán, egy kis Zala megyei faluban született 130 éve. Öveges József nagyon szerette azt a vidéket, felnőttként is, ha pihenésre vágyott, ide utazott haza, mert úgy érezte, ott tud igazán feltöltődni.
Szerzetesből lett tévésztár
A bencéseknél tanult, aztán piarista szerzetes lett. Elvégezte a teológiát, és több tantárgyat tanított, mielőtt teljesen elkötelezte magát a fizika mellett: vallástant, földrajzot és történelmet is oktatott.
Első könyvét a meteorológia témakörében írta. A kiadó azonban csak úgy vállalta a nyomtatást, ha előbb Öveges szerez 2000 előfizetőt. Ezért egy újságban ezzel a szöveggel hirdette meg saját művét: „Adja el esernyőjét, és vegye meg Öveges József Időjóslás és időhatározás című könyvét!” A reklám kiválóan működött.
A gyerekek imádták a kísérleteit
Kísérletek egyszerű eszközökkel
Fizikatanárként lett az ország egyik első számú tévésztárja. 1958-tól főszerkesztőként vezette a 100 kérdés – 100 felelet című műsort. Másik közkedvelt produkciójában, a Legkedvesebb kísérleteim című műsorban pedig olcsó, egyszerű eszközökkel végzett kísérleteket mutatott be, és így értette meg az országgal a hétköznapi jelenségek tudományos hátterét.
Amikor Tatán volt tanár, télen az Öreg-tó jegén rendszeresen reverendában korcsolyázott. Itt pattant ki a fejéből a vitorlás korcsolyázás ötlete, amit meg is valósított. A tó partján egyébként ma ott áll a szobra, ami a vízre néz.
Szóban is bizonyítani kellett
Az iskolában csak az kaphatott tőle jeles osztályzatot, aki nem vett krétát a kezébe, hanem a mondandóját szóban is el tudta magyarázni.
Kiváló tornász volt. Életének fontos része volt a rendszeres testmozgás. Annyira jól gimnasztikázott, hogy amikor fiatal tanárként egyszer a folyóparton gyakorlatokat végzett, többen azt hitték, egy vándorcirkusz egyik akrobatáját látják ott gyakorolni.
A tüsszentést az önfegyelem teljes hiányának tartotta
Félt a bacilusoktól, ezért például sosem volt hajlandó kezet fogni, és ha ki kellett nyitnia egy ajtót, akkor csak a kisujjával ért hozzá. Naplóba sosem írt a katedrára kitett tollal, a zsebéből vett elő egy tollszár nélküli tollhegyet. A diákokra is rászólt, ha tüsszentettek vagy köhögtek az óráján, és azt mondta: ez az önfegyelem teljes hiányára utal.
A professzor mindig nagyon korán kelt. Amikor tankönyveket írt vagy a televíziós műsoraira készült, hajnali négykor már javában dolgozott. Onnan lehetett tudni, hogy melyik lakásban lakik a professzor, hogy ha valaki megállt a ház előtt hajnalban, akkor egyedül az ő ablakában égett a villany.
Egy motor volt az álma
Régi vágya vált valóra, amikor vehetett magának egy motort, és azzal közlekedhetett. Nagy feltűnést keltett akkoriban, hogy motorkerékpárra ülhet egy pap, még akkor is, ha Öveges nem reverendában motorozott, hanem civilben.
1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat. A díjjal járó pénzből és más támogatásokból vett magának egy budai lakást a Varsányi-udvarban, és a piarista rendházból átköltözött oda, de rendszeresen visszajárt ebédelni szerzetestársaihoz. Az épületen ma emléktábla hirdeti, hogy egykor ott élt és alkotott a professzor.
Az utolsó percig tanított
Otthonában mutatott be fénytörési kísérleteket, amikor agyvérzést kapott. Kórházba szállították, de az életét már nem tudták megmenteni. 1979. szeptember 4-én hunyt el. Gyakorlatilag az utolsó percig tanított.
Életéről egy évvel ezelőtt színdarab született Folytassa, Öveges! címmel, amit azóta már az ország számos pontján láthatott a közönség.
Kiemelt kép: Fortepan/Bauer Sándor
