Hazai sztár

Öveges professzor bátran felvehette a versenyt egy jó közepes profi akrobatával

A piarista szerzetestanár egyike volt az első hazai televíziós sztároknak. Úttörőnek számító műsoraira ma is sokan emlékeznek.

Öveges József látványos kísérleteivel és közérthető magyarázataival egy országgal szerettette meg a fizika tudományát. ­Öveges professzor televíziós műsorával azokat is a képernyők elé szegezte, akiket egyáltalán nem érdekelt ez a tantárgy. A legendás pedagógusról hoztunk néhány érdekességet.

A tanár mottója

Nem véletlenül szerették olyan sokan a professzor tanításait. Egyszer így fogalmazta meg a mottóját: „Aki nem tudja elmondani azt, amit tud, úgy, hogy egy utcaseprő is megértse, az maga sem érti igazán.”

Aranyból volt a szíve – erről számos történet maradt fenn (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

Magasabb árat alkudott ki

Papként Öveges professzornak nem születtek gyermekei, fizetését ezért gyakran a szegények megsegítésére fordította. Egy anekdota szerint egyszer a 40 filléres mézeskalács szívet „lealkudta” egy pengőre, hogy így több pénzhez jutassa a kereskedőt. A meglepett árus és a többi kofa még napokkal később is azon élcelődött, hogy a félkegyelmű vásárló mennyire híján volt a matematikai ismereteknek. 1948-ban pedig, amikor Kossuth-díjat kapott, a faluja roma közösségének adta a honoráriumát.

Libapásztorkodó élmények

Diákként még nem rajongott későbbi tantárgyáért. „Gimnáziumban nem mondhatom, hogy szerettem a fizikát. Minden tantárgyat egyformán tanultam. Hogy aztán mégis a fizikát szerettem, annak libapásztorkodó életem a titka, mert ott megismerkedtem a természeti jelenségekkel – mesélte egyszer. – Egyik nap hallottam a győri vagongyár kürtjét este 6-kor, másik nap nem hallottam, hogy lehet ez? Megmagyarázni nem tudtam. Egyik nap hallottam a 15 km-re elmenő gyorsvonat zaját úgy, mintha néhány száz méterre ment volna, máskor pedig egész délután nem hallottam. Szívesen olvastam volna könyveket is, de abban az időben a falusi iskolákban könyvtár nem volt. Azt hiszem, élményeim ébresztették föl bennem a szeretetet a fizika iránt.”

Mindent szemléltetett (Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény, Sándor György)

A professzor imája

Az alábbi imát is a professzornak tulajdonítják: „Segíts, Jézus, hogy megnevelhessük a farizeusokat, fölöslegessé tehessük a hóhérokat, és jó szándékukat valóra válthassák a Pilátusok!”

Nem fogott kezet

A professzor rettegett a bacilusoktól, és emiatt a beteges félelem miatt még a kézfogást is igyekezett kerülni, és inkább úgy köszöntötte az embereket, hogy hátrakulcsolta a kezét, és meghajolt. Nagyon rosszul viselte, ha a környezetében köhögtek vagy tüsszentettek.

Nemzedékekkel szerettette meg a fizikát (Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény, Sándor György)

Jégvitorlást épített

Szabadidejéből sokat a tanítványaival töltött. Télen a Tatai-tóra ment korcsolyázni a diákokkal, sőt házi készítésű vitorlással jégvitorlázni vitte őket. Úszni is, kerékpározni is szeretett, szívesen sportolt együtt tanítványaival.

„Adja el esernyőjét”

Első könyve 1924-ben jelent meg. A kiadó azonban nem akarta viselni az esetleges sikertelenség kockázatát, ezért aztán különös feltételt szabott: csak akkor fogott hozzá a munkához, ha a professzor már 2000 biztos előfizetőt fel tud mutatni. Öveges ezért a városi lapban közzétett egy hirdetést az alábbi szövegezéssel: „Adja el esernyőjét, és vegye meg Öveges József Időjóslás és időhatározás című könyvét.” A reklám pedig meg is hozta a kellő számú érdeklődőt.

Első könyvét nehezen adták ki (Fotó: Fortepan/Bauer Sándor)

Egy komédiás a cirkuszból

Amikor a tatai gimnáziumban tanított, sokat sportolt: tornázott, teniszezett, úszott, méghozzá olyan jól, hogy azt egy papról nem is feltételezték. „A tatai strandon nemcsak azoknak tűntem fel, akik ismertek, hanem azoknak is, akik nem tudták rólam, hogy ki vagyok. Ugyanis, dicsekvés nélkül szólva, a vízparti betonon olyan kézenállásokat, szaltókat s más hajmeresztő atlétikai mutatványokat hajtottam végre, hogy a Tatára látogató pestieknek is szemük-szájuk elállott… – mesélte egyszer. – Történt pedig, hogy a tatai Malom téren egy vándorcirkusz ütötte fel a sátrát. Egyik előadásukat magam is megnéztem, és mondhatom, nem kellett szégyenkeznem tornásztudásom miatt. Egy jó közepes profi akrobatával bátran felvehettem a versenyt. Ebben az önelégült hangulatban másnap fokozott kedvvel tornáztam a strandon. Nem kis megelégedettséggel tapasztaltam, hogy az arra sétáló idegenek komoly érdeklődéssel figyelik tevékenységemet. Befejezve gyakorlataimat, kidüllesztett mellel, sikerem tudatában vonultam el a bámészkodók sorfala között, és ekkor a következő félhangos beszélgetésre lettem figyelmes: ’Ki ez az alak? – kérdezte közönségem egyik tagja a másiktól. – Kicsoda? Valamelyik komédiás innen a cirkuszból.’”

Kiemelt kép: Fortepan/Szalay Zoltán

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story nyári különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!