Romhányi József: Kiderült, ki adta neki a Rímhányó nevet

Szenvedélyesen bridzsezett, ha túl sok volt a rímelés, a szövegírás, akkor fogta magát és elment a Fészek Művészklubba, ahol jó barátjával, Ferenczi György zongoraművésszel versenybridzselt. Mint annyi művésznek egykor, Romhányi Józsefnek is ez volt a törzshelye, ezért itt mutatták be Az aduász – Romhányi József élete egy körben című könyvet, amelyet Várkonyi Judit írt.

„Sokat nevettünk otthon”

Az eseményen jelen volt Romhányi lánya, Romhányi Ágnes műfordító, dramaturg, egyetemi tanár is. Az 1921-ben született Romhányi író, költő, műfordító, forgatókönyvíró volt, és még hosszan sorolhatnánk, mi minden feladatot és szerepet látott el a kulturális életben. A legtöbben olyan mesék kapcsán ismerik őt, mint a Doktor Bubó, Mekkmester, a Lúdas Matyi rajzfilm, pedig ennél jóval komolyabb és sokrétűbb tevékenységet folytatott.

Azt például csak kevesen tudják róla, hogy óriási irodalmi, nyelvi és művészeti tudással rendelkezett. Már iskolás korában is ógörög és latin nyelvből nyert országos versenyeket.

„Apunak volt otthon egy dolgozószobája, ha alkotott, pláne, ha zenére, nem lehetett zavarni, nem is zongorázhattam akkor – ­mesélte Ágnes a Bestnek, hozzátéve, édesapja nem volt szigorú, de terelgette, irányt mutatott imádott lányának. – Anyámnak is remek humora volt, abban az értelemben, hogy jól értette apu poénjait, sokat nevettünk otthon. Rengeteget játszottunk és sokat mentünk sétálni, operába.”

3 fotó

Fényes Szabolcs volt a kerítő

Ágnes szülei megismerkedéséről is mesélt. Apukája, akiért fiatalon bomlottak a nők, egy idő után vágyott már családra. Ekkoriban, az 1950-es évek legelején történt, hogy felment jó barátjához, Fényes Szabolcs zeneszerzőhöz.

„Az ő felesége volt Csikós Rózsi primadonna, anyu gyerekkori barátnője. Épp ekkor toppant be anyu, hogy Rózsitól kölcsönkérjen egy ridikült. Rózsi édesanyja, Vilma néni javasolta apámnak, ha annyira meg akar nősülni, itt van ez a szép lány. Fényes elhívta őket valahova, majd diszkréten lelépett… Anyu világéletében szép lány volt, idősen is, élete második felében Londonban élt, 93 évesen hunyt el két éve.”

Boldog házasságuk volt, akadtak ugyan nehezebb időszakok is, de hát hol nem? Romhányiék szívesen látták a vendégeket, a családfő remekül főzött, de soha nem receptből.

„Szerette a magyaros fogásokat, a gulyást, a rakott krumplit. De inkább a munkának élt, imádott dolgozni, élvezte a saját agyát. Korán kelt, dolgozott, ebéd után szundított egyet, ha tudta folytatni a munkát, megint nekiült, ha nem, ment a Fészekbe.”

 

„Beleszólhattam a mesékbe”

Ágnes sok mű írását végig­asszisztálta. „Apu verses meséi felnőtthangon íródtak. Utálta, ha a gyerekeknek gügyögtek, engem is felnőttesen kezelt. Mindig felolvasta nekem a meséket, amikbe beleszólásom volt. Ha valamit nem értettem, azt hasznos visszajelzésnek vette, hiszen úgy gondolta, hogy akkor a kortársaim sem fogják érteni.

A szenzációs fordításaival kapcsolatban mindig azt mondta: az anyanyelvet kell kiválóan tudni, hogy remek alkotások szülessenek, és nem az idegen nyelvet. Nem is szerette azt a szót, hogy fordítás, azt mondta, hogy meg kell írni magyarul a szöveget.

Az eredeti Frédi és Béni rajzfilmben egyáltalán nem volt nyelvi poén, csak rajzos poénok voltak. Apu kitalálta, hogy legyen nyelvileg is egy sajátos stílusa. Rímes próza, aminek az eredeti szájmozgásnak kellett megfelelnie. Több mint negyven epizódnak írta a bravúros szövegét.”

Nem csoda, hogy csak úgy hívták, Rímhányó Romhányi. „A rímhányó szót egyesek szerint Ránki György zeneszerző ragasztotta rá – nem vonom kétségbe, mert nagyon jó barátok voltak, sokat dolgoztak együtt –, de itthon úgy mesélte, hogy saját maga adta magának ezt a nevet: ’Én találtam ki magamnak, nehogy valaki más ragassza rám’” – emlékezett vissza Ágnes.

Romhányi József 1983-ben hunyt el 62 éves korában, páratlan éleművet hagyva maga után.

Kiemelt kép és fotók: Archív