Kevés olyan történet van a magyar színházi életben, amely annyi fordulatot tartalmaz, mint Rudolf Péteré. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező és producer 2020-ban, a Covid-járvány idején vette át a Vígszínház vezetését – egy különösen viharos időszak után. Erről is szó esett az Internet Hungary konferencián, Siófokon október 7-én, ahol Kadarkai Endre kérdezte őt egy pódiumbeszélgetésen.
Harmadiknak hívta fel Eszenyit
„Miután eldöntöttem, hogy beadom az igazgatói pályázatom, először a feleségemnek (Nagy-Kálózy Eszter), majd a szüleimnek mondtam el. És rögtön utánuk Eszenyi Enikőnek. Ő volt a harmadik ember, aki tudott róla”
– mesélte Rudolf Péter. Arra a kérdésre viszont nem kívánt válaszolni, hogyan reagált Eszenyi:
„Erre nem vagyok felhatalmazva”
– mondta, majd inkább arról beszélt, milyen nehézségekkel indult a munkája a járvány idején.
Maszkos emberekkel kétméteres távolságban kellett tárgyalnia, és márciusban, amikor már a következő évad műsorának készen kellett volna lennie – ami a Víg és tagszínházai esetében nyolc bemutatót jelent –, még semmilyen konkrétum nem állt rendelkezésre.
Kiskocsmában lenne standupos
Rudolf Péter egy karácsonyi pillanatot is felidézett, amikor már mindenki elhagyta a színházat, ő pedig egyedül ült a nézőtéren. A hatalmas csillár fénye beragyogta a teret, és arra gondolt, milyen szerencsés, hogy abban az intézményben dolgozhat, ahol egykor olyan legendás művészek léptek színpadra, mint Jávor Pál vagy Tolnay Klári. Szavaiból mély meghatottság és szenvedély áradt – a színház iránti elkötelezettsége kétségbevonhatatlan.
A Vígszínházat alma materének tekinti: 1983-ban, frissen diplomázva a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról, itt kezdte pályáját, és 1998-ig volt a társulat tagja. Itt nőtt fel, itt vált érett művésszé.
Kadarkai arról is kérdezte, hogy ha egyszer lejár az igazgatói megbízatása, maradna-e színészként a teátrumban. Rudolf Péter így válaszolt:
„Nem tartanám szerencsésnek, hogy amikor az új igazgató beszél, a társulat oldalra nézzen, vajon mit gondol a régi vezető. Nagy álmom, hogy vidéki kiskocsmában szórakoztassam az embereket – vagy akár az Őrség is szóba jöhet. Az állattartás nagy felelősség, de egyszer azt is kipróbálnám.”
Kiemelt képek: Trenka Attila, Olajos Piroska/fotocentral.hu
