Június 25. garantáltan piros betűvel kerül be a magyar űrkutatás történetébe, hiszen Kapu Tibort ekkor bocsátották fel a világűrbe, és ezzel Farkas Bertalan után a második kutatóűrhajós lett, akinek ez sikerült. A történelmi tettet kemény munka és hosszas felkészülés előzte meg, amelynek minden percét végigkövették a szülei, Ildikó és Tibor. A nyíregyházi iskolaigazgatóként dolgozó édesanya és a gépészmérnök édesapa most nem is lehetne boldogabb. Igaz, ők mindenkinél előbb sejtették, fiukra majdan nem hétköznapi életút vár.
Kétszer fog házasodni?
„Tibor gyerekkorától kezdve nyomot akart hagyni a világban, éreztük, hogy valami nagy dolgokat fog elérni – mesélte mosolyogva a Bestnek Ildikó. – Miután 1991. november 5-én megszületett, édesanyám megvett egy horoszkópos újságot, és az állt benne, hogy az ezen a napon születettek nagy dolgot fognak véghez vinni. Sőt azt is állította a horoszkóp, hogy kétszer nősül majd. Hát azt gondolom, az első megtörtént, a második még várat magára.”
Tibor – vagy ahogy a családban becézik, Tibike – keményen megdolgozott ezért a különleges dologért, azaz az űrhajózásért. Sokáig azonban még a családja előtt is titkolta, mire készül. „2022. január 31-ig lehetett jelentkezni űrhajósnak, ő az utolsó napon adta be a jelentkezését. De nekünk csak március végén mondta el. A férjem kapott karácsonyra egy színházi programot. Ekkor tudtuk meg a vacsora közben, hogy beadta a jelentkezését.
Megmondom őszintén, amikor elmondta, mire készül, megdöbbentem, nem tudtam mit mondani.
Percekig némán meredtem magam elé. Büszkeség, féltés, öröm és aggódás felváltva kavargott bennem. Az első sokk után viszont már teljes mellszélességgel támogattam a fiamat az álma megvalósításában” – taglalta örömmel Ildikó.
Hajnali látogatás
Szüksége is volt erre a támogatásra, hisz a kiválasztási procedúra több mint egy évig tartott. A szülök körről körre jobban izgultak, mígnem egy májusi éjszakán megtudták, fiuk lett a szerencsés, aki a világűrbe utazhat. „Életem legszebb pillanata volt ez – emlékszik vissza most is kissé meghatottan Ildikó. – Hajnali 3 körül jött tőle egy hívás. Azt mondta, ne ijedjünk meg, de hazajött Budapestről, mert mondania kell valamit.
Amikor megérkezett, nem mondott semmit, csak könnyes szemmel előhúzta a borítékot a táskájából, amiben az állt, ő lett az első számú kutatóűrhajós.
Hosszú percekig annyira hangosan sírtunk, hogy még Tibike húga, Csilla is felébredt rá, aki a felső szinten aludt. Aztán reggelig beszélgettünk arról, hogyan tovább, mi vár rá ezután. Nem is tudtunk dolgozni aznap. Utólag elmondta, azért hajnalban mondta el, mert tudta, reggel fél 7-kor jön a bejelentés, és nem szerette volna, ha a hírekből tudjuk meg, a világűrbe megy.”
Karantén, várakozás, izgalom
Ahogy mesélik, ezek után csak sodródtak az árral. Egyik esemény követte a másikat. Néhány héttel ezelőtt ők is Houstonba utaztak, hogy a helyszínről nézzék végig, ahogy a fiuk történelmet ír. „Nekünk is karanténba kellett vonulni, nem olyan szigorúba, mint neki, de nekünk sem volt könnyű. Még szerencse, hogy onnan is tudtunk dolgozni, mert legalább kicsit eltereltük a gondolatainkat. Rettenetesen izgultunk. Ráadásul ugye többször elhalasztották az indítás dátumát. Különösen sajnáltuk, hogy nem az első kitűzött napon, május 29-én történt meg, mert a férjem aznap ünnepelte a 60. születésnapját. Az a lényeg, hogy minden jól alakult.
A nagy eseményt a másik három asztronauta családjával néztük végig. Szép pillanat volt. Hiába nem beszéltük egymás nyelvét, örökre összekovácsolt minket ez az élmény.”
Kiemelt kép és fotók: Axiom Space, Archív
