Tamás a napokban megosztott egy posztot, amiben felesége állapotáról ír, hogy bár húsz éve az is kérdéses volt, hogy Andi egyáltalán fog-e tudni járni, ma már a biciklire is felül – amiért csodálja őt. Andi ezidáig sosem beszélt arról, hogyan és mikor kezdődtek a gondok a lábával, most azonban hosszasan mesélt erről Szabó Péter műsorában. „Egészen tizenhét éves koromig átlagos életet éltem, egy egészséges kamasz lány voltam, aztán hirtelen probléma lett a lábammal. Eleinte nekem fel sem tűnt, anyukám barátnője jegyezte meg, hogy furcsán járok, valami nincs rendben. Erre én csak annyit reagáltam, hogy nincs nekem semmi bajom, különben is tizenhat éves koromig versenyszerűen kézilabdáztam. Telt az idő, elkezdtem figyelgetni magam, és észrevettem, hogy testnevelésórán sokszor meg kell állnom futás közben. Majd az egyik osztálytársam oda is jött szólni, hogy úgy futok, mintha lábsúly lenne a bokámon. Na ekkor mondtam anyukámnak, hogy menjünk el orvoshoz, nézessük meg a lábam. Az ortopédián megvizsgáltak, kérték, álljak lábujjhegyre, illetve a sarkamra, és nem ment. Ez volt az a pillanat, amikor teljesen lefagytam. Tudtam, baj van. Az orvos nem akart megijeszteni, de javasolta, hogy sürgősen menjünk MR-vizsgálatra, mert lehet, hogy gerincprobléma áll mindennek a hátterében, esetleg egy tumor nyomhatja az idegpályát. El is mentünk. A vizsgálat negatív eredményt hozott. Innentől elkezdődött egy másfél éves kálvária, orvosról orvosra jártunk. Nem tudták megmondani, hogy mi bajom, és közben kialakult bennem egy elég erős betegségtudat, amitől rohamosan romlani kezdett az állapotom.”
Andi a mai napig nem kapott pontos diagnózist, de az elmúlt közel két évtized alatt ezt képes volt elfogadni. Emellett egy ideje már a betegsége lelki okait keresi. „Ma már hálás vagyok azért, amit az élettől kaptam. Hiszek a betegségek lelki hátterében, próbálom visszafejteni, hogy mi okozhatta azt, hogy gond lett a lábammal. Arra jutottam, hogy a kiskoromhoz, a szüleimhez lehet köze. Mindig is sokat veszekedtek, és épp a válás előtt valamivel jött ki nálam a betegség, ami végül egy darabig össze is tartotta őket. Ez volt az utolsó kapocs közöttük. Amikor felnőtt fejjel utánamentem a dolognak – hogy mit mond például a kineziológia –, arra jutottam, hogy az alsó végtag körüli problémák a gyökértelenséget jelentik, nekem bizonyosan ott vannak elakadásaim, blokkjaim. Ezeket még nem sikerült teljesen feloldanom, de hiszek benne, hogy menni fog.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs
