„Pontosan olyan lennék férfiként, amilyen nőként vagyok, leszámítva, hogy Gyurinak hívnának, mert ezt a nevet adták volna a szüleim. Semmit sem tennék másként. Riporter lennék, lenne két gyerekem, és ugyanolyan idegrendszerrel bírnék, mint nőként. Szerintem nincs olyan, amit ne tehetnék meg pusztán azért, mert nő vagyok, és ez férfiként is igaz. Nem látok lényeges különbséget férfiak és nők között. Függetlenül attól, milyen neműek vagyunk, emberek vagyunk. Fontosnak tartanám, hogy a nő kiteljesedjen mellettem, azt csináljon a munkájában, a karrierjében, amit akar, és ne kényszerüljön áldozatszerepbe. Ne kelljen bármiről lemondania abból kifolyólag, hogy anya és feleség. Nem tudom, mennyire lennék házias, de biztos, nőimádatban élnék, és fontos lenne számomra, hogy a feleségem a vágyaihoz mérten tudjon dolgozni. Kölcsönösen szabadságot adnánk egymásnak. Az én családomban a férfi tagok, mint például a nagyapám volt, nagy nőimádók. Büszkék ránk, támogatnak a kiteljesedésben, ahogy azt a férjem is teszi. Mindig mondja: ’Mama, téged ki kéne találni.’ Én is ezt csinálnám a feleségemmel. Azt szeretném, hogy pont ugyanaz járjon neki, ami nekem. Nálunk ez mindig természetes volt. Mindenki megvalósította önmagát, és ettől még a nők főztek, a férfiak pedig szereltek – de valószínűleg főztek is volna, ha ahhoz lett volna kedvük. Ha nincs kedvünk, mi, nők se főzünk. Egy fárasztó nap után azt mondom: ’Fiúk, ma felejtsetek el.’ És miért ne mondhatnám? Miért ne lehetnék fáradt, ha szétdolgozom magam?”
Kiemelt kép: Smagpictures
