Az elismert és népszerű, az ország koktélkirálya címet kiérdemlő Lajsz András öt évvel ezelőtt ült fel arra a hullámvasútra, amely talán mostanra vesztett lendületéből, és megengedi, hogy utasa újra szilárd talajt érezzen a lába alatt. Sikeres étteremtulajdonos volt, amikor váratlanul szívinfarktust kapott, majd még négyet és egy stroke-ot. A pechsorozat ezzel nem ért véget, meg kellett válnia az éttermétől, és a felesége is elhagyta, hűtlenségre hivatkozva. Mindez azonban a múlt, tanult a hibáiból, és újraépítette az életét.
Férfi alkalmazottai vannak
Huszonöt év házasság és öt külön töltött esztendő után a mixerkirály és felesége, Zsuzsa asszony ismét egymásra talált. „Nem adtam fel a reményt, bár sokáig tartott az udvarlás. A nőknek nehezen megy a megbocsátás, az én tűréshatárom magasabban van, de így van ez jól. Teljesen elégedett vagyok az életemmel, ám mindenféle gondot megelőzve, férfi alkalmazottaim vannak – utal arra András, hogy a kenyértörésre egy állítólagos harmadik fél miatt került sor. – Az anyósom 30 méterre lakik tőlünk, így ha nem vagyok otthon, akkor sincs egyedül a feleségem. A vírushelyzet miatt a gyerekeimre is több idő jut. A nagylányom Athénban él, a férjével állatorvosi rendelőt üzemeltetnek. Az idősebb fiam felsővezető egy cégnél, a kicsi fiam, aki nem is kicsi már, negyedéves orvostanhallgató. Mindegyikre nagyon büszke vagyok!”
Úgy érezte, elátkozták
András sikeres éttermet vezetett a belvárosban, ahol a művészvilág színe-java megfordult. „Nehéz szívvel váltam meg az éttermemtől, de akkoriban infarktushegyek voltak az életemben, és keveset tudtam bent lenni, az egerek pedig cincogni kezdtek. Mondjuk úgy, szétvitték a fejem felől az üzletet. Magát a helyet bánom, a köretet nem. Mintha megátkoztak volna” − törnek ki belőle az érzések.
A mixer ezután Pécsre költözött, új éttermet nyitott, aminek ajtajára a koronavírus-járvány miatt rövid idő után lakat került. Újra költözött, ezúttal Érdre, a régi családi házba, és megnyitotta romkocsmáját, ám a szerencse ezúttal sem szegődött mellé. „Tavaly nyolc napig volt nyitva, aztán megint zárt az ország, ráadásul az egyik rendezvény kicsit zajosra sikerült, emiatt az ottlakók nem szívleltek. Nem szeretem a konfliktusokat, így egyenként jártam szomszédról szomszédra, és barátkoztam. Mára újra kinyitott a hely, és Budán van egy menüztető helyem egy zárt lakóparkban, ahol én is szoktam főzni, elvégre szakács is vagyok. Imádom, hogy az ételeket úgy meg lehet csinálni, mint egy festményt” – meséli boldogan.
Nem adja fel
András, bár két helyen dolgozik, és alig várja, hogy rendezvényeket is újra lehessen tartani, odafigyel arra, hogy ne hajtsa túl magát. „Legkésőbb este tizenegyre már otthon vagyok, és napközben is vigyázok magamra. Úgy érzem, most jó emberek vesznek körül, kevesebb a stressz az életemben. Ugyanakkor életem fő műve volt a belvárosi éttermem, és hiányzik egy olyan nagy volumenű hely a szívemből, mint az. Egyszer jártam azóta arrafelé, nehéz szívvel. Nem álltam meg! Talán még megadatik egyszer, hogy legyen egy nagy éttermem, de ha nem, akkor is boldog vagyok, örülök az életnek, és szeretek mindenkit! Soha nem szabad semmit feladni!”
Kiemelt kép: Smagpictures
