Erdélyi Mónikának remek karácsonyi emlékei vannak gyermekkorából, bár akkoriban még teljesen más hangulatban telt az év legjelentősebb ünnepe. „Valahogy sokkal békésebb volt. Kisebb volt a felhajtás körülötte, általában csak a gyerekek kaptak ajándékot, ehhez képest jelenleg annak is hajlamosak vagyunk valamit venni, akivel csak évente néhányszor találkozunk” − mondja jókedvűen Mónika.
„Ámultunk és bámultunk”
Egyáltalán nem bánja, hogy az elmúlt években kifejezetten sok külföldi szokás gyűrűzött be Magyarországra. „Én odavagyok értük. Novemberben Amerikában jártunk, és megállapítottam, hozzájuk képest még mindig gyerekcipőben járunk e tekintetben. Olyan fantasztikus fényárban úszott a házak többsége, hogy csak ámultunk és bámultunk” − lelkendezik.
A tengerentúli élményekből merítve, ők is idejekorán karácsonyi köntösbe öltöztetik a házukat. „November végén előkerült a cukorbot és a hóember, fokozatosan díszítjük a házat, és december elejére már minden a helyére kerül. Ahogy múlik az idő – mosolyog Mónika −, egyre jobban várom ezt az időszakot.”
Aki utálja, vegyen műfenyőt
Mónikáéknál a karácsonyfa-állítás saját rituálé szerint zajlik. „December elején díszítjük a fát, ami január végéig áll, mert az év első hónapja úgyis olyan sivár szokott lenni. Úgyhogy nálunk három hónapig tart az ünnep. Egyébként szigorú szabályok mentén történik a fadíszítés. Minden évben megnézzük A Grincset, és diétás forró csokit iszogatunk közben. Iszonyú hangulatos. Azt vallom, hogy előre kell ünnepelni, nem utólag, ezért december 24-ére már szeretném megunni a karácsonyt, de ez még egyszer sem fordult elő” – nevet nagyot a műsorvezető.
Más előnye is van a korai karácsonyozásnak: Mónikán nem tud eluralkodni ünneprontó rohanás, kapkodás és idegeskedés. „Azt, hogy jelenleg van-e párom, fedje inkább jótékony homály. De amikor a korábbi években nem volt, akkor sem éltem meg teherként a rám háruló feladatokat, például az ajándékbeszerzést vagy az előkészületeket. Akinek ez teher, az ne karácsonyozzon. Vegyen műfenyőt, kuckózzon be néhány film vagy sorozat mellé, és próbálja meg túlélni ezt a néhány napot” − mondja viccesen Erdélyi Mónika.
Robbanó tonhal
Azért néha náluk is borul a terv. „Én készítem a libát 24-én, aztán másnap megyünk anyukámékhoz, aki gondoskodik a töltött káposztáról, a párja pedig a halászléről. Még néhány évvel ezelőtt megpróbáltam változtatni a menün, és tonhalat készítettem, de nem sült el jól, mert felrobbant a sütőben, és minden szilánkosra tört. Úgyhogy visszatértem a libához − meséli. – Aztán egyszer olyan is előfordult, hogy olyan jól a sikerült a köretnek szánt sonkás karfiol, hogy senki sem kóstolta meg a főfogást. Miután mindenki hazament, azon tűnődtem, mi a fenéért fáradtam ennyit.”
Többször esett már abba a hibába, hogy túlságosan sok fogással próbálta elkápráztatni a vendégeit, de aztán radikális döntést hozott. „A karácsony rólam is szóljon, ne csak a 8-10 órás főzésről. Volt, hogy úgy éreztem magam, mint egy cseléd, még sminkelni sem volt időm, de aztán megreformáltam a beosztást: 24-ére maximum a liba és egy rövid desszert elkészítése maradhat. Egyébként meg feltett lábbal nyálas karácsonyi filmeket nézünk egész nap. Sokkal jobb a szeretteinkkel lenni, mint naphosszat a tűzhely mellett állni ezen a szép napon.”
Ajándék Amerikából
Erdélyi Mónika és lánya, Molli novemberben néhány hetet Amerikában töltött, ahol már gondoltak a karácsonyra is, így most kifejezetten jól állnak az ajándékbeszerzéssel. „Annyi dolgot hoztunk, hogy abból bőven kerül a karácsonyfa alá is, úgyhogy talán még soha nem álltunk ilyen hamar ennyire készen ajándékokkal, mint idén.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
