Azt mondja, ha jól számolja, ötször-hatszor tervezte újra az életét. „Először 19 éves koromban, amikor felmondtam a Chinoin Gyógyszergyárban, és a titkárnői munka helyett a színpadot választottam. Később is voltak jelentős fordulópontok az életemben. Például a 90-es évek elején, amikor feladtam az énekesnői pályámat, és háziasszony lettem Skóciában. Aztán a fiammal, Dáviddal visszajöttünk Magyarországra, és kisgyerekes anyukaként egy új élethelyzetben találtam magam. A példám is mutatja, nem kell megijedni a változásoktól, mert mindig van bennük valami jó, előrevivő. Hiszek a vonzás törvényében. Ha valamit nagyon akarunk, megadatik. Optimistán kell állni a dolgokhoz – javasolja Éva. Az énekesnő szemlátomást kiváló kondícióban van. Nem okoz gondot neki végigénekelni és -táncolni egy kétórás előadást. – Heti kétszer tornázom, és van egy szobabiciklim, amit rendszeresen használok. A kutyám, Charlie miatt mindennap sétálok, ami szintén karbantartja az ízületeket. Nem mondom, néha nekem is sajog a lábam és a térdem, de amikor felmegyek a színpadra, egy csapásra elmúlik a fájdalom” – árulja el nevetve.
Éva a hangjából és a külsejéből él. Művészként nem mindegy számára, hogyan néz ki. „Imádok enni, és hízásra hajlamos vagyok, mégsem engedhetem el magam. Odafigyelek arra, hogy ne legyen jelentős túlsúly rajtam, mert a színpadi mozgásban is korlátozna. A bőrömre is vigyázok, rendszeresen járok kozmetikushoz, szeretem a jó arckrémeket. A megelőzésben hiszek, nem a ránctalanításban. Elfogadom, ha valakinek a közérzetén javít a plasztikai műtét, de jelenleg én nem érzem szükségét. Van a homlokomon egy mélyebb ránc, amit egyszer botoxszal feltöltettem, hogy kevésbé látszódjon. Nagyon megbántam, mert olyan természetellenesen nézett ki az arcom. Szerencsére pár hónap alatt kiment a botox, azóta a frufrummal takarom el a ráncot.”
Lehetőség mindig van
Válása óta egyedül él, de így is boldog. „A legutóbbi kapcsolatom elvesztegetett tizenöt év volt, és úgy érzem, a szakítás után picit bezárkóztam, megtorpantam a társkeresésben. Félig becsuktam az ajtót, már nehezen fogadnám egy férfi közeledését. Összetartó család és nagy baráti társaság vesz körül, nem érzem magam magányosnak. Van egy barátnőm, aki rendszeresen elkészíti a horoszkópomat, és ő szokta mondani, itt-ott lett volna lehetőségem egy új kapcsolatra, csak nem vettem észre azokat a jeleket, amiket a férfiak küldtek nekem.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
