A háromgyerekes édesanya próbálkozott csodadiétákkal, fogyasztószerekkel, tisztítókúrákkal, gyors fogyást ígérő módszerekkel. Mint mondja, nincs olyan, amit ne próbált volna ki, és ami ne fulladt volna kudarcba. Egy év alatt mégis sikerült negyven kilótól megszabadulnia, ami önmagában óriási teljesítmény, pláne úgy, hogy emögött semmiféle titok nem lapul. „A lányom tizenegy éves, tehát tizenegy éve küzdök a súlyommal. Ez idő alatt még kétszer szültem, amik között kapkodva igyekeztem leadni a felesleget. Kismillió diétába vágtam bele, és mindbe beletört a bicskám. Amikor keservesen sikerült leadnom pár kilót, a duplája jött vissza, és ez ment éveken át. Tavaly végül feladtam, megelégeltem, hogy csupa olyan diétával próbálkozom, ami sem a szervezetemnek, sem az egészségemnek nem jó, de még csak fogyni sem tudok tőle – kezdi Betty. – Ez a besokallás kellett ahhoz, hogy rájöjjek a legkézenfekvőbb megoldásra: saját fogyókúrát kell magamra szabni. Kideríteni, mik azok az ételek, amiktől megindul lefele a súlyom – vagy éppen fordítva –, és aszerint összeállítani az étrendem. Biztos, ami biztos, megnézettem, nincs-e pajzsmirigyproblémám vagy bármiféle ételintoleranciám, de az orvos megnyugtatott, semmiféle egészségügyi gátja nincs a fogyásnak, tehát elkezdhetek kísérletezni. És így is tettem.”
„Nem a diéta, az életmódváltás a kulcs”
Az elsődleges szabály, amit lefektetett magának, hogy nem törődik azzal, mikorra éri el a vágyott súlyt, a lényeg, hogy elérje. „Tavaly ilyenkor azt a célt tűztem ki, hogy annyi kiló legyek, mint amikor Ferivel megismerkedtünk. És tádám! Akkoriban hatvanhét voltam, most újra ennyi vagyok, pedig több mint száz kilóról indultam – meséli. – És végül nem volt szükség sem csodabogyóra, sem méregdrága táplálékkiegészítő-csomagra, elég volt kitapasztalni, hogy egy-egy alapanyag miként befolyásolja a fogyást. Például a gyümölcsök nagy részét el kellett hagynom, mert híztam tőlük. Továbbá megálltam, hogy a paprikás csirke vagy a rántott hús mellé ne galuskát és krumplit egyek, hanem savanyúságot. És megtanultam kisebb adagot szedni a tányéromra. Van az a mondás, hogy reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy úr, és vacsorázz úgy, mint egy szegény – és hát ennyi. Nem a diéta a kulcs, hanem az életmódváltás. De hogy ez nekem ténylegesen leessen, abban nagy szerepe volt annak, hogy a férjem cukorbeteg lett, ami fenekestül felforgatta az étrendjét. Oda kellett figyelnie, mit mikor eszik, hogy mely étel dobja meg a cukrát. Elképesztően inspiráló volt, ahogy egyik napról a másikra képes volt változtatni az életmódján, még ha muszájból is.”
„Letaglózott, hogy baj van a cukrommal”
„Amint kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, már aznap aszerint étkeztem – veszi át a szót feleségétől az énekes. – Emlékszem, épp túl voltunk a karácsonyi időszakon, és elmentem egy általános kivizsgálásra. Mivel korábban sosem voltak rosszulléteim, letaglózott, hogy baj van a cukrommal. Az első hetekben egy kedves dietetikus barátom segített az étrendem kialakításában, majd szépen lassan magam is rájöttem, hogyan egyek jól – magyarázza. – A cukrokat kerülöm, de például a fehér kenyeret, a tésztákat alkalmanként megeszem, viszont sokkal kisebb mennyiségben, és csakis napközben. Mivel háromóránként ennem kell, és nem mindegy, hogy mit, így dobozolok magamnak. Ez macerának tűnhet, de nem az.” Feri eleinte 160 grammos diétán volt, amitől pár hónap alatt kilencvenhét kilóról hatvanháromra fogyott. „Heti másfél kiló ment le rólam, végül már csont és bőr voltam. Mára ideális a súlyom, hetven-hetvenöt között vagyok. Van egy nadrágom, az a mérce. Szükség is van rá, nehogy túlzásba essem – sajnos kizárólag a zsíros húsokat szeretem, mint a lapocka, a tartja, a csülök, és ezeket is eszem… Persze mértékkel. A mértékletességben egyébként már nagyon jók vagyunk, és itt szeretném megjegyezni, hogy mennyire büszke vagyok a feleségemre! Ha valaki, én láttam a küszködését, illetve a harcát, amit a kilókkal vívott. De biztosítottam róla, hogy nekem mindegy, hogy száz kiló vagy hetven, és hogy csakis az számít, ő mit akar.”
„A nyolcéves fiam a legnagyobb szurkolóm”
Betty mindenáron le akart fogyni. És nemcsak azért, hogy könnyebben vásároljon magának ruhát, hogy jobb érzéssel nézzen a tükörbe, hanem hogy rendben legyen az egészsége, és bírja szusszal a hétköznapokat. „Három gyerekem van, az egyik a nyakamban a lóg, a másik az ölemben van, de amint leraktam, jön a harmadik, hogy vegyem fel, és ez nem megy negyven kiló túlsúllyal. Különben is, nem volt kényelmes a testemben létezni. Fájt a hátam, a bokám – sokszor annyira, hogy a férjem kértem meg, nyomkodja meg, mert már menni sem tudok. Ez már nincs, mint ahogy egészségügyi panaszaim sincsenek. Ezt felismerve, ha ismét terhes lennék, ugyanennyire odafigyelnék az étkezésre, nem szállnék el. Korábban rosszul csináltam, butaság volt annyit zabálni, és közben azzal nyugtatni magam, hogy ’most lehet, mert kettő helyett eszem’. És amit persze brutális böjtölés követ, csak hogy lemenjen a felesleg. Ezt még egyszer nem szeretném átélni. Pedig most is van – még ha nagy ritkán is –, hogy elcsábulok. Múltkor Feri hozott haza somlóit, amiből ettem pár falatot, viszont cserébe nem vacsoráztam, és az edzésen még jobban odatettem magam. De ma már azt is tudom, hogy a sport önmagában kevés, viszont roppant jól kiegészíti az életmódot. Heti ötször edzem, ebben van zumba, futás, westerntánc, otthoni edzés is. Hát azt a lihegést, amit egy éve a zumbán levágtam! Tragikus volt, most meg se kottyan. Fitt és energikus vagyok, amit a gyerekek is látnak. Dani, a nyolcéves fiam a legnagyobb szurkolóm, ő versenyszerűen birkózik, és gyakran beáll velem edzeni. A múltkor mondta, hogy ’Anya, eddig is szép voltál, de most gyönyörű vagy.’ Ennél nagyobb bók nem is kell!”
„Az összes ruhámat kifogytam”
Az énekesnő szerint már amiatt is egy szerencsés fogyás az övé, hogy arányosan ment le róla a felesleg, és közben a bőre sem nyúlt meg. Az pedig külön öröm számára, hogy most már szinte bármit felvehet! „Az összes ruhámat kifogytam, komplett új ruhatár kellett. A fehérneműtől a farmeron át a felsőkig mindent cseréltem. Mondanom sem kell, negyven kilóval könnyebben az öltözködésben is bevállalósabb vagyok. Most ismét olyan cuccokban járok, amiket akkor hordtam, amikor Ferivel megismerkedtünk. De rég volt az már! Sajnos ezután olyan évek jöttek, amikor folyton takargattam magam. Ha nem is lepleket, de bő ruhákat hordtam, hogy elrejtsék a kényes részeket. És milyen jó, hogy erre már nem kell figyelnem! Erről jut eszembe, hogy fürdőruhát kell vennem – a tavalyiakhoz képest legalább négy számmal kisebbet. Noha eddig is bikinit hordtam, idén talán eggyel magabiztosabban bújok majd bele” – mosolyog.
A gyerekekhez igazítja a főzést
„Van csokis fiókunk, a srácok esznek fehér lisztes dolgokat, sőt az ő igényük szerint is főzök. Annyi, hogy mi elhagytuk a köretet, és salátát vagy savanyúságot eszünk főleg, de ez a legkevesebb. Még az elején gondolkodtunk azon, hogy megreformáljuk a konyhánkat, de igazából csak arra kell odafigyelni, hogy mit mivel mennyit és mikor eszünk. Azért, mert apa cukorbeteg, anya meg odafigyel a súlyára, tőlük nem vonjuk meg se a Túró Rudit, se a pékárut, se semmit. De bármilyen furcsa, ők is szívesen eszik azt, amit mi.”
„Már nem mérem magam”
Mint mondja, az önbizalma mostanra a helyére került, ami már csak amiatt is fontos volt, hogy a múltbeli bántásokat el tudja engedni. „Engem sokat bántottak a súlyommal, a szakmán belül különösen sokat. És volt, hogy igazat adtam a kollégáknak, hisz színpadi ember vagyok, számít a külső, de az, ahogyan, amilyen stílusban egyesek szóltak, az túlment minden határon. Miközben én csak annyit akartam, hogy hagyjanak békén, szálljanak már le a súlyomról. Na most leszálltak, ugyan már magasról tojok mások véleményére. És bár Aretha Franklinként is nagyszerűen éreztem magam a színpadon, tény és való, most a legjobb a bőrömben lenni – nevet fel. – Már nem mérem magam, már nem fogyókúrázom, de a legjobb projekt még mindig én vagyok magamnak.”
Kiemelt kép: Borzi Vivien
