Két hónap telt el, mióta véget ért a Sztárban Sztár leszek! című zenés show-műsor, ahol Lilkót megismerhették a televíziónézők. Ahelyett azonban, hogy lubickolna a népszerűségben, fellépésekre járna, a huszonegy éves lány kórházban fekszik, és küzd a jövőjéért.
Már nem áltathatta magát
Széles mosolya sem tudta elterelni a figyelmet arról, hogy milyen sovány. Azt mondja, igazából nem is akarta leplezni, sőt! Ország-világ előtt vállalja, hogy a modern kor megfelelési kényszerének ő is áldozatul esett, de hiszi, hogy újra energiával és élettel tölti meg a mosolyát. „Tisztában vagyok vele, nem volt normális az az életmód, amit az elmúlt években folytattam. Szerencsére még időben felismertem a bajt. Igazából április végén kerültem fizikálisan és mentálisan mélypontra, de a show-műsor után már nem áltathattam magam – ismeri el Lili. – Kávén, répán, almán és salátán kívül mást nem ettem, a fogyás pedig megállíthatatlannak tűnt.”
A suliban kezdődött
Az anorexia előzményei hosszú évekre vezethetők vissza. „A 163 centis magasságomhoz átlagosan 60 kiló voltam, és emiatt rengeteg bántást kaptam. Ducinak tartottak, pedig inkább csak izmos voltam. Fociztam, tíz évig teniszeztem, kondiztam, erős, izmos lábam volt, de sokan megszóltak miatta, és ezért vékonyat szerettem volna – meséli, hogyan kezdődött a betegsége. – Szépen lassan kivontam az étrendemből szinte mindent, aminek következményei lettek. A suliban nem tudtam teljesíteni, mert képtelen voltam koncentrálni, hullott a hajam és nőgyógyászati gondok is jelentkeztek, de az elején én sem éreztem, hogy baj lenne.” Természetesen a szeretteinek is feltűnt, hogy a családi lakomákból nem veszi ki a részét, azonban ezt igyekezett mindig valahogy megmagyarázni.
Segítség kellett
Novemberben viszont eljött a pillanat, amikor döntenie kellett: élet vagy halál. „Az állapotom már a karrieremet is befolyásolni kezdte, és ez visszahúzott a földre. Ráeszméltem, hogy segítség nélkül nem tudok meggyógyulni, és a felépülés nagyon hosszú folyamat lesz – mondja az énekesnő, aki talán nem is tudja milyen szerencsés. Sok anorexiás beteg ugyanis a végsőkig tagadja állapotát és bár ijesztően soványak, ők továbbra is kövérnek látják magukat. – A családom mindenben támogat. Itt a kórházban felügyelik, hogy mit és mikor eszem, úgy állítják össze az étrendemet, hogy a lehető legtáplálóbb legyen. Hatan vagyunk egy kórteremben, cél, hogy senki ne legyen egyedül. Sokat beszélgetünk. Már sokkal jobban vagyok, dalokat írok és tervezem a jövőmet, szeretném minél előbb folytatni a zenei karrieremet. A nyilvánosság elé pedig azért álltam, hogy a megmutassam, hova vezethet, ha valakit a súlya miatt bántanak.”
Kiemelt kép: Smagpictures
