Az édesapja rendszeresen elfelejtett érte menni az óvodába. „Az én feladatom volt minden reggel elvinni, délután pedig elhozni. Emlékszem, ő ott ült mindig Éva néni ölében, Zolika pedig rám várt. De arra is volt példa, hogy szintén késve berontottam az oviba, amikor Éva néni közölte velem: ’Lajos, ma reggel Zolikát nem is hozta el óvodába!’” – mesélte az édesapja.
A tengeri herkentyűket a mai napig nem sikerült megkedvelnie. Viszont a tojásos nokedlinek és a káposztás tésztának képtelen ellenállni.
„A siklóernyőzés miatt jutottam ki először Brazíliába, 2002-ben. Azóta többször voltam ott, és olyannyira beleszerettem a brazil mentalitásba, hogy még portugálul is elkezdtem tanulni.”
„Gyerekkorom óta szeretek horgászni, apukámmal rendszeresen jártunk pecázni. Sohasem fogok semmit, csak azért járok, hogy átéljem a teljes csendet és nyugalmat.”
„Volt már olyan versenyző A Konyhafőnökben, aki jobb volt nálam.”
„Gyerekkorom óta szeretek horgászni, apukámmal rendszeresen jártunk pecázni. Sohasem fogok semmit, csak azért járok, hogy átéljem a teljes csendet és nyugalmat.”
Kétszer lefutotta a maratont.
Anyukája szerint Zoli mindig nagyon energikus volt. „Gyerekkorában gyakran kergette a lányokat. Amikor pedig tinédzser lett, észrevettem, hogy elég népszerű a csajoknál, hiszen sokaknak imponált, hogy tud főzni” – mondta róla az édesanyja.
Nem túl romantikus. „Elfelejtem az évfordulókat, nem szoktam fejben tartani a dátumokat, cserébe viszont elviszem a szerelmemet a világ végére túrázni a vulkánok közé. Ilyen előbb történik meg, mint hogy beállítsak egy nagy virágcsokorral.”
„Szlovákiában siklóernyőzés közben bezuhantam egy katlanba, csúnyán megsérült a hátam, és eltört a sarkam – ráadásul ember nem volt, aki le tudott volna mászni oda –, mentőhelikopter vitt el a helyszínről.”
Kiemelt kép: Smagpictures
