Für Anikó: „Csak egy embernek legyél a legszebb”
Für Anikó ma már egy kamasz fiú mellett tanulja az elengedés művészetét. A színpadon mindig magabiztos színésznő otthon ugyanis ugyanúgy elbizonytalanodik, mint bármelyik anya, sőt azt is bevallotta: önmagának nehezen bocsátja meg a hibáit.
Aki Für Anikó humorát, könnyedségét látja, talán nem is sejti, milyen szigorú mércét állít saját maga elé. Szereti, ha a dolgok rendben vannak, ha minden szépen pontosan sikerül, és ez bizony a hétköznapokban is képes megnehezíteni az életét. A Csak Szabadon YouTube-csatorna Nincs Kamu! című podcastjában Ábel Anitának mesélt arról, hogyan próbál engedékenyebb lenni önmagával. Ebben pedig az anyaság is naponta új feladatok elé állítja.
„Sajnos te vagy a prototípus”
Anikó nem azért lett későn édesanya, mert maga halogatta a kérdést.
„Nem rajtam múlt, én szerettem volna előbb” – mondta. Amikor végül megérkezett a fia, egy addig ismeretlen szerepet kellett megtanulnia. Amiben nincsenek előre begyakorolható mondatok, és a legnagyobb igyekezet mellett is előfordul, hogy az ember utólag másképp csinálna valamit. Ő ezt a fiával szemben sem próbálja leplezni.
Szoktam neki mondani: ’Ha te lennél a harmadik gyerekem, már biztos sokkal jobban csinál- nám, de sajnos te vagy a prototípus. Tehát bocsáss meg, ha valamit elbaltázok, de hát a tévedés jogát fenntartom, édes fiam.’
Igen, a humor sok nehéz pillanaton átsegíti, de attól még pontosan érzi, mekkora feladat összeegyeztetni a családot a színházzal. Miközben mások az esti pihenésre készülnek, neki akkor kell a legtöbb energiát mozgósítania. Reggel pedig ugyanúgy kezdődik a családi élet, mint bárhol máshol. Őszintén csodálja azokat a kolléganőit, akik több gyerek mellett is helytállnak.
„Ez nem könnyű dolog. Aki azt mondja, hogy az, az hazudik szerintem, vagy zseni” – fogalmazott.
Egyfolytában bűntudat gyötri
A dolgozó anyák jól ismert kísérője, a lelkiismeret-furdalás Anikót sem kerülte el. Arra a kérdésre, volt-e benne bűntudat, a rá jellemző öniróniával válaszolt.
Egyfolytában. Amikor alszom, akkor is van. Pedig tudom, hogy a fiam biztonságban van. Hála istennek, van egy csodálatos apukája, tehát jó kezekben van, volt, lesz, csak hát nekem hiányzik.
Igen, a külön töltött esték sokszor neki fájtak jobban. Mostanra azonban új helyzethez kell alkalmazkodnia: a fia kamaszodik, egyre önállóbb, és már természetesen a saját világa is fontos neki. Anikó tudja, hogy teret kell adnia neki, még ha ez nehezére esik is.
„Nekem ez a ’hagyás’, ez nehéz. Tehát hogy nem feltétlenül olyan rendszer szerint működik az élet, ahogy én elképzelem. Szóval nekem ezeket kell nap mint nap nyolcszázszor gyakorolni.”
Arról is beszélt, milyen könnyű túlzásba vinni az aggódást. Hiszen a legjobb szándék ellenére is teherré válhat a gyerek számára, ha a szülő minden lépését félti. Ezt felismerni egy dolog, a hétköznapokban megvalósítani azonban folyamatos tanulás.
Már maradhat a mosatlan
Nem tagadja, azt is tanulnia kell, hogy saját magával szemben ne legyen olyan szigorú. Azért, mint meséli, már vannak apró győzelmei. Régebben például nem tudott úgy lefeküdni, hogy mosatlan edény maradjon a konyhában. Ma már három tányér miatt nem omlik össze a világ.
Egyre könnyebben elhiszem, hogy a világ akkor is forog, ha én nem forgatom.
Az idő múlását viszont nem éli meg veszteségként, ezen is érzi, mennyit változott a gondolkodása. Jó pár felismeréshez szerinte egyszerűen meg kell élni éveket, örömöket, csalódásokat.
„Csak bizonyos jutalomfalatokkal és fenékberúgásokkal lesz teljes az élet.”
Ma már más súllyal esnek nála latba olyan helyzetek, amelyek régebben komolyan felzaklatták. Könnyebben továbblép, és másokkal szemben is megengedőbb.
„El tudok nézni másoknak olyat, amin régen felszívtam magam. Most meg csak azt mondom: ’Kit érdekel? Menjünk tovább!’ Már mások a prioritások. Ezeket a változásokat pedig jó megélni.”
Az őszinteségnek is megvan a helye
Mások véleménye közül sem mindegyiknek ad egyforma súlyt. Ha olyasvalaki fogalmaz meg kritikát, aki fontos neki, azon elgondolkodik, és megvizsgálja, miben lehet igaza. Arra azonban sosem törekedett, hogy mindenki szeresse.
„Mindenki lájkol, nem lájkol, utál, nem utál, szíve joga. Én ezzel sose foglalkoztam. Én ebben mindig nagyon szuverén voltam.”
A hozzá közel állók szeretete annál többet jelent neki. Olyan kapcsolatokat tart értékesnek, amelyekben kölcsönösen jól tudják szeretni egymást, és az őszinteségnek is van helye. A női önbizalomról pedig talán mindennél többet elárul az, ahogyan a számára fontos ember tekintetéről beszél.
Csak egy embernek legyél te a legszebb, meg a legfontosabb. Több nem kell. És az megvan.