Egy nemzedék Palikája. A Kossuth-díjas rendező, Sándor Pál megrendítő vallomása akarata ellenére megszületett gyerekéről és egykori feleségéről szól. Úgy tűnhet, hogy lerombolja a nimbuszát, de olyan természetességgel beszél egykori bűnéről – és szeretettel a lányáról –, hogy a nézőnek nehezen jut eszébe ítélkezni.

A Régi idők focija, a Szerencsés Dániel, a Ripacsok és megannyi ragyogó film alkotója, Sándor Pál kamera előtt beszél arról, hogy milyen viszonyban van most a lányával.

Sándor Pál drámai vallomása

Tény, hogy „Palika” – ifjúkora óta így szólítja a szakma – mindig is megkapóan őszintén mesélt az életéről, fájdalmas és szép emlékeiről. Legutóbb Megyeri Jonatán rabbinak vallott a Nesahma TV kamerája előtt zsidó identitásáról, gyermekkori emlékeiről, filmjei születéséről és családi kapcsolatairól. Utóbbi egy megindító beismeréssel kezdődött.

„Az első feleségemtől – onnan van a lányom – tulajdonképpen azért váltam el, mert közöltem, hogyha megszüli, akkor én nem... Én 24 éves vagyok, alkalmatlan vagyok. Apának meg úgy általában alkalmatlan vagyok. Nemcsak apának, hanem azt se tudom, hol áll a fejem. És akkor elváltunk” – árulta el.

Mint Sándor Pál meséli, a felesége megszülte a gyereküket, ő pedig otthagyta egy csecsemővel.

Négy hónapos volt, öt hónapos volt, tehát nagyon hamar. Ronda dolog volt

– ismeri el Megyerinek, aki persze kérdőre vonja.

„Miért, te nem csináltál életedben ronda dolgokat?” – kérdezi vissza a rabbit.

Anélkül nem élet az élet. Becsúszik

– teszi hozzá zavart mosollyal.

Lányával újra közel kerültek egymáshoz

A történet fájdalmasan folytatódott.

Akkor ők disszidáltak, elmentek Norvégiába – meséli, de hiába nem akart apa lenni, és került nagyon messze a gyerekétől, ma már büszkén beszél a lányáról.

„A lányom elvégzett néhány egyetemet, hat nyelven beszél. És van egy imádat és szeretet..."

Sándor Pál már nem volt fiatal, amikor megadatott neki, hogy a lánya közelében éljen.

„Úgy alakult a sorsuk, hogy itt élnek Magyarországon most már megint, mégpedig abban a házban, ahol egykor Várkonyi Zoli. És nagyon elvagyok velük. Abszolút jó a kapcsolatunk. Nem is, hogy jó, ez több mint jó.

Nem lehet bepótolni azt a harmincvalahány évet, amit nem tudtam vele tölteni, mert elment.

De olyan furcsa, olyan izgalmas, hogy fölfedezi az ember a saját lányát 50 éves korától...”