Mi köze van Árpa Attilának Tereskovahoz? A provokatív képzőművész mindent elmesélt a botrányokról és a döbbenetes végrendeletéről is.

Pénz, politika, művészi szabadság és a kortárs művészvilág legkényesebb kérdései terítékre kerültek a Van egy sztorim podcast legutóbbi adásában a Csak szabadon csatornán. Tóth Ildikó és Wágner Tamás vendége ezúttal a mindig szókimondó Nagy Kriszta Tereskova volt, aki ezúttal is fékezhetetlen őszinteséggel beszélt.

A hírhedt Árpa Attila-festmény: zseniális marketing vagy provokáció?

A beszélgetés egyik pillanatában Wágner Tamás arra terelte a szót, hogy Nagy Kriszta Tereskova milyen mesterien hívja fel magára a figyelmet, és vajon tudatos üzleti stratégia-e a botrány a részéről.

A képzőművész erre nyíltan válaszolt, visszaidézve pályája egyik legemlékezetesebb pillanatát:

„Én szerintem igen. Tehát például az első kiállításomon én egy olyan képet raktam ki, ami festmény volt, és az Árpa Attila engem hátulról megcsinál egy keverőpulton.”

A provokáció azonnal célt ért, és a média is lecsapott a témára. Tereskova felidézte, hogy a Story magazin is felhívta a kérdéssel, hogy vajon valóban le akar-e feküdni Árpa Attilával.

Mikor lesz nagyobb az olvasottság? Ha mit válaszolok? Hogyha akkor, ha azt mondom, igen, hát akkor igen, én nagyon szeretnék

– mesélte mosolyogva, amire Wágner Tamás csak annyit reagált: zseniális gerillamarketing.

A botrány ráadásul azonnali anyagi sikert is hozott: a kép még meg sem melegedett a kiállításon, máris eladták.

Sokkoló kijelentés: el kell égetni a képeit, ha meghal

A beszélgetés azonban hamar komolyabbra fordult. Szó esett a magányról, az alkoholhoz fűződő viszonyról, és arról is, hogy milyen nehéz megélni a művészlét kihívásait. Ennek egyik legmegdöbbentőbb bizonyítéka Tereskova végrendelete.

A művész elárulta, hogy már mintegy 20 évvel ezelőtt hitelesíttetett egy közjegyzőnél egy rendhagyó dokumentumot:

Az a végrendeletemben benne van, hogy el kell égetni a képeimet. (...) Az az oka, hogy nem fognak itt bizniszelgetni, miután én meghaltam. Azok, akik lecsúsztak, azok most már le vannak csúszva. Csá! Tehát akik nem tudtak nekem az életemben örömet okozni azzal, hogy megvették a képeimet, azok azután már nem fognak.

Tereskova szerint egy művész rendkívül sokat szenved attól, ha nem kapja meg a megfelelő visszaigazolást és megbecsülést a környezetétől életében, ezért indokolt a döntése.