Vegyésznek készült, végül a világ ünnepelte a hangját. Gregor József fordulatokban gazdag életútja húsz évvel a halála után is tele van meglepetésekkel.

Húsz éve, október 27-én mindössze 66 évesen halt meg Gregor József, a Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes. Most felidézzük nem mindennapi életét.

Rákosligeten született 1940-ben, és gyerekként a természettudományok vonzották igazán. A fizika és a kémia érdekelte a legjobban, mikroszkóppal vizsgálódott, sőt rádiót is épített. Híres vegyész szeretett volna lenni, eszébe sem jutott, hogy egyszer a világ legnagyobb operaházainak közönsége ünnepli majd.

Valamikor vegyészmérnöknek készültem, mégis operaénekes lettem; azt vallom, bármilyen nehéz is volt ez a mögöttem lévő ötven év, még egyszer vállalnám!

– mondta egykor a karrierjéről.

Templomban énekelt

A zene azért már korán jelen volt az életében: tíz éven át hegedülni tanult. A fordulatot egy rákosligeti templomi éneklés hozta el.

Egy zenetanár felfigyelt kivételesen mély hangjára, és rábeszélte, hogy felvételizzen a konzervatóriumba.

Gregor József 1957-ben kezdte meg tanulmányait, később a Zeneakadémiára is felvették, ám egyik intézményt sem fejezte be.

1958-ban a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikórusában kezdett énekelni, majd 1964-ben Szegedre került. Itt Vaszy Viktor karmester irányítása alatt vált igazán érett művésszé.

A Szegedi Nemzeti Színház után a budapesti Operaházban, a győri színházban, később pedig a milánói Scalában és a New York-i Metropolitanben is sikert aratott. Sokat dolgozott, erről így vélekedett:

Az ember megtanul ’hangyának lenni’: lehet, hogy nagyobbak vagyunk, mint egy hangya, de hogy az életben nem több a dolgunk, mint egy hangyának, abban biztos vagyok.

Fél évszázadig énekelt

Több mint száz lemezt készített, pályáját rangos díjakkal ismerték el, és a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának igazgatójaként is dolgozott.

2006 szeptemberében, 48 évnyi énekesi munka után jelentette be visszavonulását. Súlyos betegsége néhány héttel később elragadta.

Kivételes hangja, humora és közvetlensége azonban máig emlékeztet arra az emberre, aki eredetileg a laboratóriumban képzelte el az életét, végül mégis a színpadon vált halhatatlanná. És azért, mert nagybetűs ember volt, és erre joggal volt büszke:

Nagyon büszke vagyok arra, hogy pályafutásom ötven évében nem bántottam meg senkit.