„Úgy éreztem, árva lettem” – jelentette ki korábban Szilágyi Tibor. A színészt, akiért a nők rajongtak, a gyerekkora egy életre megsebezte.

Vajon mennyit tudhatunk valójában azokról, akiket a színpadon és a filmvásznon keresztül annyira jól ismerni vélünk? Szilágyi Tibor esetében most kiderült, hogy a közönség által ismert, sármos, öblös hangú színész mögött egy olyan ember rejtőzött, akinek a gyerekkorát súlyos családi sebek határozták meg. Az Újságmúzeum egy különleges dokumentum, a művész 1969-ben írt önéletrajza kapcsán idézte fel a történetét.

Szilágyi Tibor apja új családot alapított Kanadában

Szilágyi Tibor mindössze 27 éves volt, amikor 1969-ben papírra vetette élete addigi fontos eseményeit. Az önéletrajz nem mindennapi körülmények között született: abban az időben az ilyen írásoknak hivatalos jelentőségük is volt, és a szocialista pártszervezethez is eljutottak. A fiatal színész életében pedig akadt olyan családi történet, amely különösen érzékeny volt. Édesapja ugyanis az 1956-os forradalom után Kanadába emigrált, ahol új családot alapított. Szilágyi azonban nem szakította meg vele a kapcsolatot. Önéletrajzában erről is beszámolt.

1958 óta levelezünk. 1964-ben ismét találkoztunk, ugyanis meghívott magához látogatóba.

„Úgy éreztem, árva lettem”

A színész életének legfájdalmasabb fejezete azonban sokkal korábban kezdődött. Szülei már kétéves korában elváltak, őt pedig nagyrészt az anyai nagyszülei nevelték fel. Az, hogy a család széthullott, egész életére rányomta a bélyegét. Erről 1993-ban a Pesti Riport című lapnak beszélt keservesen őszintén.

Mindketten újraházasodtak, s engem gyakorlatilag anyai nagyszüleim és nagymamám nővére nevelt fel. A nagypapa volt az apám, és a nagymama az anyám. Ma is így érzem. Amikor elvesztettem őket – hiába éltek a szüleim –, úgy éreztem, árva lettem. Tulajdonképpen sosem hevertem ki a halálukat.

Azt is elárulta, miért szeretett volna már egészen kicsi gyerekként színész lenni. Vallomása egészen új megvilágításba helyezi a pályaválasztását.

Egyébként azért akartam színész lenni – már kis korom óta –, mert tudtam, hogy ha elvesztem őket, csak magamra számíthatok majd. Úgy gondoltam, a színészet az a foglalkozás, amihez elég lesz a saját erőm.

Rajongtak érte a nők

Szilágyi az ország egyik legnépszerűbb színésze lett, hangja, elegáns megjelenése és kisugárzása miatt a hölgyek is imádták. Magánélete sem volt eseménytelen, többször is megnősült. 1986-ban arra kérték, fogalmazza meg röviden, mit jelentenek számára a nők. Válasza egyszerre volt játékos, őszinte és sokatmondó:

Sokat! Szépet, jót, kellemeset, kellemetlenségeket. Dühöt, szerelmet, gyűlöletet, megbékélést.

A válaszban ott volt az élet sokfélesége: az unoka és a fiú kapcsolata a nagyanyjával, az anyjával, a szerelem öröme, a kapcsolatok nehézsége, a szenvedély és a kibékülés is. És most már azt is tudjuk, hogy a művész, aki idén júliusban 83 éves korában hunyt el, egy életen át őrizte nagyszülei emlékét.