Megkérdeztük a Centrál Színház vezetőségét, mi indokolja, hogy a Furcsa pár című előadásukra jelenleg 39 ezer forintba kerül egy darab jegy. A story.hu-nak megküldött válaszukban egyértelműen leírják; az életben maradásuk a tét.

Mint azt korábban a story.hu megírta, rengetegen kíváncsiak Stohl András és Alföldi Róbert közös darabjára, a Furcsa párra, amit Puskás Tamás rendezett a Centrál Színházban. Csakhogy a dinamikus árazás (a szolgáltatás ára nem fix, hanem piaci alapon változik – a szerk.) miatt most egy darab jegy 39 ezer forintba kerül, amit egyébként nemcsak a nézők sokallanak, hanem maga Stohl András is. Ettől függetlenül a darab mégis teltházzal fut.

„Én jobban örülnék, ha a felébe kerülne, már bocsánat”

A színész a legfrissebb interjújában – ahol többek közt arról beszélt, hogy az ismertsége mennyivel növeli a jegyeladásokat – elmondta, szerinte mi is a baj a dinamikus árazással.

Őrület ez a 39 ezer forintos jegyár! Olyan fura, mert azt érzem, hogy ránk tevődik egy súly. Tehát, ha valaki ennyi pénzért megvesz egy színházjegyet egy prózai darabra, akkor én érzem magam kellemetlenül…

– magyarázta a színész a Kösz, jó(l) vagyok! című YouTube-műsorban.

„Hogy valami olyat kell nyújtanom, hogy erre ő azt mondja, megérte. Szóval baromi rossz pozícióból indulok neki az előadásnak. Ráadásul egy olyan előadásnak, ahol nevettetni szeretnénk. Én jobban örülnék, ha a felébe kerülne, már bocsánat.”

Stohl végül annyiban árnyalta a helyzetet, hogy érti, a színháznak meg kell élnie, és a teátrum csakis ilyen magas jegyárak mellett tud profin működni.

„A színész lelke egy talány, nem bocsátkoznék fejtegetésekbe”

És hogy ez mennyire így van, tehát, hogy tényleg a színház életben maradása a tét, az kiderül a Centrál Színház vezetőségének a story.hu kérdéseire adott válaszaiból.

story.hu: Az utóbbi napokban több cikk is megjelent a dinamikus árazással kapcsolatban, hogy a Centrál Színházban is eszerint dől el, mennyibe kerülnek a jegyek. Miért döntöttek a dinamikus árazás mellett?

Centrál Színház:

Azért döntöttünk a dinamikus árazás mellett, mert a jelenlegi, alapvetően aránytalan, torz és az elmúlt évek kultúrpolitikája által meghatározott rendszerben az életben maradásért küzdünk.

A túlélésünket szolgáló repertoár kiválasztásán túl a maximális bevételre is szükségünk van. Röviden: életvédelmi okokból.

story.hu: Lehetett volna-e más út, vagy az már a színház működését veszélyeztette volna?

CSz: Nincs más út! A darabválasztás, a színészek, a munka minősége, a környezet és kiszolgálás magas színvonala mellett az elérhető legmagasabb piaci árakkal kell operálnunk. A munkás, a díszlet, a jelmez, minden ugyanannyiba kerül nekünk is a kiadási oldalon, mint azoknak a színházaknak – Budapesten nagyjából egy kilométeres körzetben vannak –, akik ’upstart’ (hirtelen hatalomra, vagyonra szert tett személy, vállalat vagy versenytárs – a szerk.) annyi nettó támogatással indulnak, amit mi a legnagyobb sikereinkkel együtt sem tudunk jegyárban utolérni az év végéig sem.

A hozzánk legközelebbi színház – kétszáz méterre tőlünk – 1,3 milliárd támogatása 1,65 milliárd jegybevételnek felel meg. Ennek dinamikus árazás ide, Furcsa pár oda, a közelébe sem jutottunk soha.

story.hu: Figyelembe veszik-e, hogy más színházak hogyan árazzák be az előadásaikat?

CSz: Persze, hogy figyelembe vesszük. Piacon működünk. A nehézség éppen abban áll, hogy olyan darabokat kell bemutatnunk, amiért a nézők hajlandók sokkal többet is fizetni, mint más előadásokért máshol. Miközben nekünk is csak egy életünk van, és a szakmánkat szeretnénk örömmel, magunkra büszkén, nem csupán a pénzkeresetnek áldozva leélni.

story.hu: A vezetőség számolt-e azzal, hogy előfordulhat, hogy a közönség ezen fel fog háborodni?

CSz: A vezetőség nagykorú, sokat próbált emberekből áll. Azzal hízelgünk maguknak, hogy színházi emberként tudunk egyet s mást az emberi természetről.

Arról, ha valaki nem kapja meg azonnal amire vágyik, akár meg is haragudhat ezért, háboroghat is akár.

A közösségi média korában, amikor olyan könnyű valamit kommentelni, jól hallatszik is.

story.hu: Tudták, vagy csak remélték, hogy a magasabb árak ellenére is teltházzal fognak menni az előadások?

CSz: Szeretnénk mindent előre tudni, azonban huszonhárom éve csak remélünk, miközben mindent megteszünk azért, hogy a reményeink valóra váljanak.

story.hu: Mit szólnak ahhoz, hogy egyes színészek sem feltétlen értenek egyet ezzel a fajta árazással?

Csz: Azt szóljuk, hogy a színész lelke egy talány, nem bocsátkoznék fejtegetésekbe. Érzek azonban némi szelekciót a megszólalás kapcsán.

Tudok jó néhány példát arra, amikor ez az aggály fel sem merült, meglehet, azok sportcsarnokbéli, nem repertoár előadások voltak.

Meg aztán a kiemelés is számít. Valami elhangzott egy ötvenperces riport közepén, a megszólaló árnyalta is az aggodalmát, mégis csak az inkriminált részlet pörög.