Alföldi Róbert többször meghatódva hallgatta híres és szakértő vendégeit, akikkel olyan fontos témákat járt körbe, mint a kutyatartás szépségei és nehézségei Kutyával vagyok című műsora első részében.

Alföldi Róbertet mostantól újfent nem csak a színházba járó közönség láthatja, visszaköltözik a tévé képernyőjére is. Új, nyolcrészes sorozatát, a Kutyával vagyok című dokureality-talkshow-ját testhezálló témában indította, hiszen köztudottan hatalmas kutyabarát.

Már legelső emlékei is egy négylábúhoz kötődnek: Blökihez, a tacskóhoz, akire szinte a „dadájaként” tekintett. Felnőttkorát is meghatározzák a négylábú kedvencek.

Jelenleg Roziról, az örökbe fogadott olasz vízikutyáról gondoskodik. De a műsorban többször könnyeket csal a szemébe az az őszinte szeretet, amit egykori kedvencei iránt érzett.

Mindenkinek van egy olyan kutyája, amelyik a legcsodálatosabb lény volt

– párásodott el a tekintete abban a kutyanapköziben, ahol élete egyik legnagyobb élménye is érte: több mint hatvan kutya között állt.

Így jutott eszébe Sári, az erdélyi kopója és Dorka, a bobtailje is, sőt édesapját is felidézte egy Berci nevű kutyus.

„Ez a Berci nagyon tetszik nekem. A szeme sem áll jól. Olyan mint az apám, Isten nyugosztalja. Ő is Berci volt” – jutott eszébe megannyi emlék.

De a futkározó kutyák látványa adott számára még valamit, ami általában nem jellemző rá: nem mindig találta a mondatokat.

„Elakadt a szavam. Sok nagy élményem volt már életemben, de azért ez egészen elképesztő” – hangzott el a VIASAT3 csatorán látható műsorban.

Erős Antóniával és a szakértőkkel együtt olyan kérdésekre keresi a válaszokat az első adásban, hogy: miért éppen a kutya lett az ember legfontosabb társa? Egyáltalán mit adhat ez a kapcsolat? És miért kötődik az ember ennyire mélyen az állathoz?

Nagyon bízom benne, hogy fogják olyanok is nézni, akik nem kutyások, vagy akik félnek a kutyáktól. És olyanok is, akik nem értik ezt az egész kutyás társadalmat, és azt gondolják rólunk, hogy ezek nem normálisak

– fogalmazza meg viccesen, de nagyon őszintén Alföldi.

„A kutya családtag”

Tőle megszokott alapossággal kérdezett és semmi fontosat nem felejtett ki. Már az első részben szóba hozta, vajon helyes-e, hogy a kutya egyre inkább emberi státuszba került a társadalomban és a családban is.

„Nagyon sokan mondják, hogy a kutya családtag…” – kezdte, majd továbbment, és igazán mély és gondolatébresztő kérdéseivel sokakat érintő témát boncolgatott.

A beszélgetés egy pontján átváltott többes szám első személyre, ám elhangzott a kérés részéről, nem hagyja magát analizálni.

Azt is szoktuk mondani, hogy a családtagjainkat sajnos nem választhatjuk meg, viszont a kutyáinkat igen… Nem önzőség részünkről, hogy azért szeretjük őket annyira és azért vagyunk velük annyira szorosan, mert igazándiból személyiségi problémája nincsen, nem fog visszadumálni, nem lesz vele probléma, nem kezd el kamaszodni, nem követelőzik? És őneki velünk az égvilágon semmi problémája nincs?

– teszi fel kérdéseit a szakembernek, aki megnyugtató választ adott.

„A szomjúság önzőség? Vagy ha azért eszem, mert éhes vagyok, és azért megyek egy munkahelyre, mert ott engem megfizetnek? Azért közelíteném meg innen, mert a kutya azokat a szükségleteket tudja betölteni, ami evolúciósan bennünk van, hogy legyen egy biztos pont a környezetünktől és kapjunk pozitív reakciókat” – magyarázta Bíró Bence pszichológus.