Több mint hatvan éve nagy sikerrel játsszák a világon mindenütt Neil Simon Furcsa pár című darabját, ehhez a sikersorozathoz csatlakozott most a Centrál Színház, a főszerepben Alföldi Róberttel és Stohl Andrással. A rendező, Puskás Tamás, a darabban felmerült házassági válságról, válásról, férfibarátságról és a két színésszel való közös munkáról mesél.

A történet középpontjában két teljesen különböző férfi és a barátságuk áll. ­Oscar (Alföldi Róbert) régen ­elvált, egyedül él, és Félix (Stohl András) épp válófélben, elhagyta a felesége, összeomlott. Barátja hívására hozzá költözik, de hamar kiderül, az együttélés elhamarkodott döntés volt.

„A házigazda végtelen rendetlen, pontatlan, lélekben szabad ember, Félix pont az ellentéte, betegesen, kényszeresen rend- és tisztaságmániás. Különbözőségük konfliktusok sorát indítja el köztük” – meséli a darab rendezője.

Két fantasztikus színész

A darabban pontosan ugyanolyan párbeszédek hangzanak el, mint ahogy ez az életben lenni szokott.

„A nevetés mögött egy válás tragédiája, a magány, az újrakezdés és az emberi kapcsolatok törékenysége húzódik. Buci gyakran van abban az élet­helyzetben, amit próbálunk. Most sem volt ez másképp, ­éppen válófélben volt, mint ahogy a Furcsa párban is. ­Persze nem ettől játszik zseniálisan. Nagyszerű színész, ahogy Alföldi Robi is.”

Ki marad mellettünk, ha újra kell kezdenünk?

A két férfi a darabban – jelen esetben Robi és Buci – egymás idegeire megy, mégis éppen egymásra van szükségük.

„A humor mögött nagyon is emberi kérdések állnak: mit kezdünk magunkkal, amikor elveszítünk valakit, és ki marad mellettünk, amikor újra kell kezdenünk az életünket? Többen kérdezték tőlem, miért nem fordítva osztottam szerepet, az jobban igazodott volna a valósághoz.

Számomra egy percig nem volt kérdés, hogy melyik szerepet ki játssza. Így sokkal nagyobb szabadsággal ábrázolhatják a karaktert. Egyébként is, a szereposztás a rendező felelőssége, és utólag kiderült, jól döntöttem. Óriási sikerük van, rengeteget nevet a közönség, előadások után pedig hosszasan tapsolnak.

A Centrál Színház magánszínház, a kiadásainkat meg kell keresnünk, biztosra kell mennünk. Biztosnak kell lennünk abban, hogy estéről estére megtelik a nézőtér. Azt pedig pontosan tudtam, hogy ezzel a szerzővel, ezzel címmel, ezzel a két színésszel nem tévedhetek.”

A kezdet nem volt egyszerű

Robi és András együtt még soha nem állt színpadon. Közel negyven éve, a főiskolás éveik óta ismerik egymást, majd barátok lettek. Ahogy ők mesélték, a kezdet nem volt egyszerű, a főiskolán ki nem állhatták egymást. Ahogy Buci mondta, Robi alatta járt, de a híre messze megelőzte őt. Jön Alföldi! Így mondták a többiek. Buci hiúsága erre azt mondatta vele, na de ki az az Alföldi? Erről hosszabban mesélt egy interjúban. Robi is elmondta ebben az interjúban, hogy a főiskolán Bucit egy felfújt hólyagnak gondolta, egy macsónak, de aztán megnézte egy színdarabban, és nyomban megváltozott róla a véleménye. Attól kezdve elválaszthatatlanok voltak.

„Én közel négy évtizede ismerem ezt a két embert, és nemcsak két irgalmatlanul tehetséges színészről, két dinoszauruszról van szó, hanem két olyan emberről, akiket szeretek. Örülök, hogy együtt dolgozhattunk, és köszönöm nekik” – mondja Tamás.