Fontos társadalmi problémára hívja fel a figyelmet Hámori Ildikó. Új filmjében Alzheimer-kóros nagymamát alakít, míg a való életben a dédmamaszereppel ismerkedik.

Nemrég dédmama lett Hámori Ildikó, a kamerák előtt pedig most nagymamává alakul, ráadásul egy Alzheimer-kórral küzdő nagyszülőt alakít. Ez különösen fontos téma számára, világszintű társadalmi problémának tartja, hogy mennyire nem kapnak segítséget a családok az idősgondozásra.

Alzheimer-kóros nagymamát alakít Hámori Ildikó

Hámori Ildikó lesz a főszereplője a Rózsaút című, nemzetközi filmfesztiválokra szánt, független rövidfilmnek, ami egy Alzheimer-kóros nagymama és családja szeretetteljes kapcsolatát mutatja be.

Amíg engem is el nem ér az Alzheimer-kór, teljes mellszélességgel szeretnék odaállni az ügy mellé

– jelentette ki a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő a Mokkában.

Ez egy nagyon nagy társadalmi probléma. De nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Olvasom a híreket, hogy milyen szinten nem tudják megoldani a világban az idősekkel való gondoskodást. És az Alzheimer-kór ennek egy fokozott helyzete

– vélekedik a jövőre 80. születésnapját ünneplő művésznő.

„Az életkort sikerült kitágítani, meghosszabbítani, és emiatt is van ez a betegség, mert hát egy idő után ez eléri az embereket. Tudjuk, hogy lehet ez ellen védekezni, kissé felkészülni megfelelő életformával. De egy család mégsem tud erre felkészülni. A társadalmak pedig nagyon keveset segítenek az idősgondozásban a családoknak” – sóhajtott.

A film producere, Réti Barnabás pedig még hozzátette, a filmmel azt szeretnék elérni, hogy a családtagok jobban figyeljenek az idős rokonokra. Ha például egy unoka ennek hatására többször hívja fel a nagyszüleit, már elérték a céljukat.

Dédmama lett Hámori Ildikó

Bár a megható filmben nagymamaszerepbe kerül Hámori Ildikó, a való életben nemrég dédmama lett. Lányának, Szinetár Dórának ugyanis a 30 éves fia, Márton édesapa lett.

Szeptemberben született meg a kis Panka, akit már nagyon várt a család. Hámori Ildikó néhány hete Krizsó Szilvia podcastjában így fogalmazott:

Tulajdonképpen én arra gyúrok, hogy majd a dédunokámmal, aki most fog megszületni, már nagyon hamar, jó esetben megismerjük egymást. Sőt, ha még egy kicsit élek, talán még emlékezik is majd rá, hogy én milyen voltam… Hogy akkor majd az ő emlékezetében is továbbélek. Ahogy az én nagymamám, akit az unokám már nem ismert, mégis pontosan tudja, hogy nekem mit jelentett, vagy Dórinak. A dédó, ő így hívta. Na majd most én leszek a dédó, és hátha emlékeznek rá. Erre gyúrok.