Kovács Adrián zeneszerző éppen Kiss-B. Atilla főigazgató munkavégzés alóli felmentésének napján tálalt ki, pontosan milyen vezetői és emberi bánásmód alakult ki az Operettszínházban.

Az elmúlt néhány napban a Budapesti Operettszínház körüli, hónapok óta gyűrűző konfliktus új szakaszba lépett. A legfontosabb fejlemény szeptember 29-én történt: Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter szakmai és etikai belső vizsgálatot rendelt el, és a vizsgálat idejére mentesítette Kiss-B. Atilla főigazgatót a munkavégzés alól. A minisztérium ezt azzal indokolta, hogy az elmúlt időszakban számos munkavállalói panasz és szakmai jelzés érkezett az intézmény működésével kapcsolatban. A színház közben tovább működik.

Mi vezetett idáig?

A mostani ügy nem néhány nap alatt alakult ki. A társulaton belüli elégedetlenség már nyáron nyilvánosságra került: több mint ötven dolgozó és művész nyílt levélben jelezte, hogy elvesztette a vezetés szakmai és emberi bizalmát, és kifogásolta többek között az intézmény működését, a munkakörülményeket, a szakmai lehetőségeket és az Orbán János Déneshez kapcsolódó projekteket.

Kiss-B. Atilla akkor azt válaszolta, megérti a dolgozók felháborodását, de nem fogadja el azt az állítást, hogy a vezetés elvesztette volna a társulat bizalmát. Az Orbán János Déneshez kapcsolódó ügyekről azt mondta: a művészi teljesítményt és az operettkultúráért végzett tevékenységet külön kell választani az esetlegesen etikátlan vagy vitatható szerződésektől.

Szeptemberben a konfliktus már látványosan kiéleződött. A dolgozók titkos társulati ülést tartottak, és a tiltakozás részeként többen bojkottálták az Operett Forgatagot. A Telex által megszólaltatott társulati tagok szerint sokan féltek attól, hogy a nyilvános kiállásnak szakmai vagy egzisztenciális következményei lehetnek.

Szeptember 23-án a kulturális tárca már jelezte, vizsgálatot kezdeményez az Operettszínház ügyében, majd hat nappal később ez ténylegesen el is indult.

Kovács Adrián hosszú posztban tálalt ki Kiss-B. Atilláról

Kovács Adrián zeneszerző szeptember 29-én, éppen a főigazgató munkavégzés alóli mentesítésének napján tett közzé egy rendkívül éles hangú írást. A poszt lényegében arról, szól, hogy Kovács szerint milyen vezetői és emberi bánásmód alakult ki az Operettszínházban.

Kovács Adrián jellemzése Kiss-B. Atilla vezetési módszereiről:

• fiatal, kiszolgáltatott művészekből „ellenséget” csinált;
• figyeltette, hogy a munkatársak kivel tartanak kapcsolatot, kinek a bejegyzéseit kedvelik;
• egyes kollégákat SMS-ekben azzal fenyegetett, hogy „rossz úton jársz, ha az ellenséggel cimborálsz”;
• bibliai idézetekkel is nyomást gyakorolt;
• a saját tanítványait egzisztenciális bizonytalanságban tartotta;
• bizonyos munkatársaktól állítólag felkéréseket és előadási lehetőségeket vont meg;
• ellenőriztette a próbák kezdését, hosszát és a művészek munkáját;
• kifogásolta, ha valaki az intézményen kívül olyanokkal dolgozott, akiket ő „ellenségként” kezelt;
• vitatott honoráriumok esetén Kovács szerint anyagiassággal vádolta a művészeket;
• és a szerző szerint személyes sértettségek szakmai következményekkel jártak.

A teljes poszt

Íme a teljes bejegyzés, a hitelesség jegyében változtatás nélkül, teljes egészében:

„Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy Kiss-B. Atilla ebben az időszakban is a saját igaza teljes tudatában végtelenül sértve, de duzzadó mellkassal, árulók után kutatva, összeesküvés elméleteket kreálva, ’odatartva a másik orcáját’ (ahogy mondani szokta) is rendkívül büszke ember, és esze ágában sincs magával kapcsolatban gondolkodóba esni.

De most, hogy a küldetésében és elhívásában kapott egy kis szusszanásnyi időt, a helyében megvizsgálnám, keresztényi cselekedet volt-e

- A fiával egyidős vagy nála fiatalabb, kiszolgáltatott, tisztességesen és odaadóan ájulásig dolgozó művészekből – teljes mértékben a saját agymenése nyomán – ellenséget csinálni. (Ő maga hívja így: ellenség.)

- Az új ellenségeit folyamatosan kutatni olyan formán, hogy követi és nyomozza, ki kinek a posztját, kommentjét lájkolja, kivel beszélget, kinek megy el az esküvőjére/zsúrjára.

- Ha valaki kommentben gratulál új munkahelyéhez egy olyan kollégájának, akiről tudja, hogy a vezetőség évekig tartó kivéreztetéssel fokozatosan és folyamatosan alázta és lehetetlenítette el, sms-ben olyan üzeneteket küldeni, hogy ’rossz úton jársz, ha az ellenséggel cimborálsz’, majd bibliai idézetekkel zsarolni.

Ezekhez természetesen a megfelelő szemek és fülek kinevelése, kinevezése.

- A saját tanítványainak nem fogadni a köszönését, és nyomást gyakorolni rájuk, szorongásban tartatni őket a későbbi egzisztenciájukkal és lehetőségeikkel kapcsolatban, ha egy volt tanáruk dalát akarják énekelni, vagy szeretnének csak egy vizsgát csinálni öt év alatt, hogy lássák őket rendezők, igazgatók, majd mikor egy diáktársuk rendez nekik előadást, hónapokig manipulálva nyomasztani őket.

- Ha valakire megsértődik, a munkavállaló féllel nem tudatni, hogy mit követett el, de kijelenteni, hogy ’ilyen emberrel nekem nincs dolgom’. Ami ugye együtt jár a felkérések, előadások folyamatos elvételével, tehát váratlan súlyos anyagi károk okozásával.

- A már évek óta máshol dolgozó művész vidéken bemutatódó alkotásának akadályozása a színházból felkért bizottsággal, hogy ’asap’ bizonyítsák be, hogy a volt kollégájuk felhasznált-e hangokat az Operettnek írt zenékből.

- Ellenőriztetni a kinevelt szemekkel és fülekkel, ki mikor kezdte a próbát, mennyi szünetet adott, előbb fejezte-e be, jelentéseket kérni, ki milyen stílusban játszotta a próbán a Dunaparti csónakházban-t.

- Ha valaki nyárra felkérést kap, amiben ’ellenségekkel’ dolgozna együtt, és elkéredzkedik (a nyári szünetében) retorziókkal fenyegetni, hogy ’azt gondoltam más emberi minőséget képviselsz, nem tudom ígérni, hogy ezek után bízni tudok benned’.

- Az életszerűtlen honoráriumok után, ha valaki szeretne ’piaci normának megfelelő’ összeget kapni a munkájáért, zsarolni, anyagiasnak nevezni, és nyomást gyakorolni rá.

- Nem gratulálni a művésznek a bemutatón, a családjának sem köszönni, mert nem megfelelően teszi le a terítőt, vagy a külföldi szavakat nem az általa elvárt kiejtéssel ejti ki.

A lista végtelen. Kinek abszurdabb, kinek súlyosan bántalmazóbb a története.

Még olyan világban élünk, ha egy elmebeteg szomszéd rettegésben tartja a többi lakót, a rendőrség csak akkor cselekszik, ha vér folyik. Ha egy intézmény vezetője, aki a kulturális térképről leradírozta a rábízott színházat, szabadon rombolhat és pusztíthat, amíg nem derül fény a felfoghatatlan összegű hűtlen kezelési gyanúra.

Legalább ennek okán, most talán felmérik nem csak a kulturális és anyagi kárt, hanem a mérhetetlen emberi károkat is, amit gonoszsággal, hazugsággal, tudatos és szándékos ártani akarással okozott.

És új osztályt indít az Egyetemen.

Nem vagyok sem posztolós, se nem törekszem az internetes figyelemre. Férfiasabb lenne privát megírni, de ahogy ’ellenségként’ közel sem voltunk azonos erőviszonyban, úgy gondolom ’ilyen emberrel nekem nincs dolgom’.

A nyílt levél formát utálom és modorosnak tartom, de csak kikívánkozik.

Atilla, az eddig tudott és a csak nem régen kiderült tetteiddel elárultad a magyar kultúrát, a magyar művészetoktatást, árokásásaiddal végtelenül kellemetlen helyzetbe hoztad határontúli testvéreinket, és hangoztatott hited tanítása szerint Jézus Krisztust csaltad meg.

Rajtunk a feladat, hogy gyakoroljuk a megbocsátást, de neked is jobb lenne, ha megtérnél. Magad miatt.”