„Ennél szebb fellépést rég láttam” – Bangó Margit közel egy év után újra énekel – videóval
Jellinek Tina és Emilio kis unokája nem csak a nagyszülei életét változtatta meg. Rajong érte az egész család, és üknagymamája, Bangó Margit még dalra is fakad a kedvéért. Pedig a magyarnóta koronázatlan királynőjét majd’ egy éve nem hallottuk énekelni.
A 76 éves Kossuth-díjas énekesnőről egy ideje ritkán hallunk, néhanapján imádott unokája, Tina beszél az állapotáról. Legutóbb már azt mesélte, Bangó Margit otthon van, de kezelésre szorul, és mindig van vele valaki a családból.
Ima és remény
Most Tina újra jelentkezett, és csodás videót osztott meg a nagybeteg üknagyiról és a család szeme fényéről, az egyéves Norbikáról.
„Mama lassan egy éve visszavonult a színpadtól. Azóta gyógyul, erősödik, harcol… és mi vele együtt mentünk végig egy olyan időszakon, amiben volt félelem, könny, rengeteg ima és remény” – írta a posztban, amiből kiderül, éppen Margittal és az unokájával tölti az idejét.
Van az a pillanat, amikor az ember csak néz… és közben megtelik a szíve hálával. És ma este itt ülök Mamánál, és azt látom, hogy Mama újra énekel. Nem színpadon. Nem közönségnek.
Hanem itthon, a mi kis Norbikánknak, az ő imádott ükunokájának. Azt hiszem, ennél szebb ’fellépést’ rég láttam… Hálás a szívem Istennek, hogy a sok nehézség és megpróbáltatás után Mama itt van velünk. Énekel. Mosolyog. Szeret. És már az ükunokáját tarthatja a karjában.”
A világ legszebb koncertje
Tina és Emilio ezen az estén együtt vigyázott Norbikára és Margitra. Mindkettejükkel sokat vannak egyébként. Ahogy Emilio fogalmazott az énekesnőről: „Úgy vigyázunk rá, mint egy gyémántra.”
A tündéri videó egyébként azért készülhetett el, mert Norbika szülei, Kis Tináék kimenőt kaptak, Emilióék pedig vállalták a bébicsősz szerepet.
„Az ’ősök’ itthon házibuliznak: Mama, Papa, Norbika és az Ükimama” – írja Tina.
Nincs színpad, nincs reflektorfény… Mégis nekem most ez a világ legszebb koncertje.
Istenem, köszönöm ezt a pillanatot. Köszönöm, hogy együtt lehetünk. Vannak esték, amiket az ember nem egyszerűen megél… hanem örökre eltesz a szívébe.”