Tíz évvel a halála után vádolta meg bántalmazással Kocsis Zoltánt Kepes Juli. A zongoraművész már nem tud védekezni, de megvédi őt rengeteg zenész, sok száz rajongója és egykori növendéke. A botrány dagad, ráadásul közben Kepest is megvádolták, csak őt nem bántalmazással.

A világhírű zongoraművészről köztudott volt, hogy a munkában kérlelhetetlen: éppen olyan szigorú a zenészeivel, mint önmagával. Más azonban a könyörtelen maximalizmus és más a bántalmazás, márpedig Kepes Juli ez utóbbival vádolja Kocsis Zoltánt.

Megmentett egy nőt

Tudni kell, Kepes majd’ három évtizede foglalkozik előadóművészekkel, a testi-lelki feszültségekkel, lámpalázzal, káros beidegződésekkel. Egyik alapítója a Zenélj Szabadon nevű kezdeményezésnek, ami a zenészek testi-lelki tudatosságát és szabadságát támogatja. De egyébként is érzékeny a témára, például a napokban osztott meg egy történetet egy bántalmazott nőről, akit megmentett az utcán.

Négy napja tette közzé a legtöbbeket felkavaró posztját is, ami Kocsis Zoltánról, a világhírű, tíz éve elhunyt zseniális zongoraművészről szól. Az apropó természetesen a Máté Gábor jóvoltából újra felszínre került Eszenyi-ügy.

„Most veszek egy nagy levegőt, és leírom azt, amit a magyar zenei életben rengetegen tudnak, mégis teljes tabuként kezelnek.

Kocsis Zoltán fantasztikus zenész volt. És bántalmazó, sokszor kegyetlenül viselkedett. Nagyon sok sebet okozott

– írja Kepes Juli, akire ezután valóságos népharag zúdult. Neves muzsikusok, zenerajongók, egykori Kocsis-növendékek és zenésztársak estek neki, ki-ki vérmérséklete szerint.

Szúrós tekintet

Túlazon, hogy korunk egyik legnagyobb zsenijének nevezik Kocsist, méltatlannak és felháborítónak tartják, hogy valaki tíz évvel a halála után áll elő ilyen váddal.

Kepes a posztban egy olyan történetet is leír, amit ő maga élt át, amikor fiatal zongoristáknak tartott kurzust.

„Néhány hónapja egy hazai zenészképzésen tartottam kurzust fiatal zongoristáknak. A teremben, a táblán Kocsis Zoltán fényképe függött. Szigorú, fenyegető tekintettel nézett le ránk. Biztonságos teret szerettem volna kialakítani, mert ez a munka óhatatlanul sebezhetővé teszi a résztvevőket. Közben magamban is egyre nagyobb feszültséget érzékeltem, ezért megkérdeztem a csoportot, ők mit éreznek, amikor a képre néznek.

Kivétel nélkül mindannyian elmondták: a kép feszültséget kelt bennük, és befolyásolja, hogyan tudnak jelen lenni és dolgozni. Közösen úgy döntöttünk, hogy nem kell ennek a szorongató örökségnek az árnyékában működnünk. Felálltunk, és levettük a fotót. Kicsi, szimbolikus gesztus volt. Számomra mégis meghatározó pillanat.”

Kepest is megvádolták

Csakhogy közben az Indexnél jelentkezett az iskola volt növendéke, Somogyvári Zoárd, aki szerint Kepes Júlia nem ír igazat.

„Én és egyik diáktársam helyeztük ki a cikkben szereplő képet a falra” – írta a lapnak.

„A helyszín a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium és Gimnázium volt, amelynek mostanáig hallgatója voltam. Az intézményben Kepes Juli tartott foglalkozást.

Egy, a foglalkozáson részt vevő diáktársamtól származó, biztos információ alapján állíthatom, hogy a kép ’közös levétele’ nem történt meg. Kepes Juli tett néhány csípős megjegyzést a képre, azonban a diákok véleményét nem kérte ki.

Mi, a Bartók Konzi diákjai, kiállunk Kocsis Zoltán mellett! Számunkra ő nemcsak a magyar zenei élet egyik meghatározó alakja, hanem olyan művész, akinek személye és művészete ma is motiválóan hat ránk” – írta Somogyvári Zoárd, és hozzátette, tiltakozásul öt Kocsis-portrét helyeztek el az iskolában ugyanazon a falon.