Nyári Dia április elején adott életet a második gyermekének, Emmának. Az édesanya azóta többször írt arról, hogy valamilyen okból kifolyólag ‘nem az átlagos utat kapták’, tehát a kislánya egészségügyi állapota miatt rengeteg időt töltenek a kórházban. Az utóbbi időben viszont Dia egyre jobb hírekkel szolgál.

Amikor a kislánya egyhónapos lett, Nyári Dia először írt arról, hogy egészen más nehézségeik vannak, mint amire számított, hogy lesznek már négyfős családként.

„Emma egy hónapos! Egy hónapja teljes a családunk. Egy hónapja nem alszom összefüggően két óránál többet. Egy hónapja el sem tudom képzelni, hogy ő nincs. Egy hónapja üzemelek táplálékforrásként. Egy hónapja szakadunk szét minden pillanatban, hogy a testvére ne érezze azt, hogy ő nem fontos. Egy hónapja ünnepnap a hajmosás” – írta a színésznő, amivel valószínűleg a legtöbb édesanya egyet is ért. Ezt követően azonban komolyabbra fordította a szót.

Egy hónapja többet voltam kórházban, mint eddig bármikor… Tudtuk, hogy így lesz. Majd jó lesz, jól leszünk! Valamiért nem az átlagos utat kaptuk.

Talán mesélek majd róla, talán nem… Még nem tudom. Az biztos, hogy már tudom, egyszer minden át nem aludt éjszaka véget ér, hamarabb lesz iskolás, mint azt fel tudnám fogni, és minden nehézség arra tanít meg, hogy jobban értékeljem a velük töltött pillanatokat.”

Napról napra könnyebb lesz

Egy későbbi posztjában a színésznő kitér arra, hogy Emmának milyen betegsége is van pontosan, de külön megkérte a sajtó munkatársait, egy cikkben se nevezzék azt meg. És legnagyobb megkönnyebbülésükre – legalábbis az utolsó bejegyzései erről árulkodnak – Emma állapota szépen javul. Az utóbbi pár hétben egy napot sem kellett már kórházban tölteniük, leszámítva a kontrollvizsgálatokat.

Július. Ez volt az első hónapunk Emma érkezése óta, amikor egyetlen napot sem töltöttünk kórházban. A hétköznapok kezdenek olyanná válni, mint egy ‘átlagos’ négytagú családnál. Heti szinten azért még járunk a különböző orvosainkhoz, gyógytornára, és számos olyan skillre tettünk szert Danival, amiről álmunkban sem gondoltunk volna.

Egy háromóránkénti spirál körül forog az életünk, de ennek a kettő embernek (a fiának és a lányának – a szerk.) a mosolya, és ahogy egymásra néznek, az megér minden ráncot, és ősz hajszálat. Egyelőre még nem igazán találkozunk magunkkal az életünkben Danival, maximum csak percekre, de türelemmel várunk, majd eljön annak is az ideje.”