Ruttkai Éva gyerekszínészként kapta első szinkronszerepét A lourdes-i csoda című filmben 1935-ben. A színésznő ráadásul egyik bátyjával dolgozhatott együtt annak idején.

Hogy ki volt az első magyar szinkronszínész, nehéz lenne megmondani, az azonban biztos, hogy Ruttkai Éva köztük volt. A később Kossuth-díjjal jutalmazott színésznő mindössze 7 éves volt, amikor 1935-ben megkapta élete első szinkronszerepét.

„A film címére is emlékszem: A lourdes-i csoda. A szinkronrendező Balogh bácsi, Balogh Béla volt. Egy pincében folytak a felvételek, amelynek falai körbe voltak rakva homokzsákokkal. Gondolom, az akusztika miatt. Iván, a kisebbik bátyám volt a főszereplő. Egy béna kisfiút szinkronizált, akit elvisznek Louerdes-ba, és ott megtörténik vele a csoda, gyógyultan tér haza. Én már tudtam akkor olvasni, ez volt a szerencsém, mert a film alatt futó szalagról kellett leolvasni a szöveget. Mi akkor 'laknerbácsisok' voltunk (Ruttkai Éva Lakner Artúr színházában, a Lakner Bácsi Gyermekszínházban játszott gyerekként – a szerk.), onnan hívtak be minket a szerepekre... Aztán sokáig nem szinkronizáltam, de a felszabadulás után azonnal" – nyilatkozta egykor Ruttkai Éva első szinkronszerepéről.

Ruttkai Éva imádott szinkronizálni

Később, befutott színésznőként is rendszeresen adta hangját a legnagyobb világsztároknak. Ő szinkronizálta Elizabeth Taylort a Nem félünk a farkastól című filmben, de az ő hangján szólalt meg Katharine Hepburn Az esőcsináló című moziban.

Ruttkai Éva sosem tagadta, mennyire imádott szinkronizálni. És hogy miért?

Közben elfeledkezem a világról, teljesen felszívódóm abban a képben, amit látok, és azzá leszek, ami ott van a vásznon, az a másik színész. És ez jó! Nagyon jó! Csak nézem a képet, és hopp, már bent is vagyok a mesében.