Álmodozó, szorgalmas művészlélek – így jellemezte magát Janza Kata és Pintér Tibor lánya, Pintér Janka élete első önálló interjújában. Máris örömhírről számolt be: az őszi évadban két darabban is számítanak rá.

Janza Kata és Pintér Tibor lánya, Pintér Janka tehetségére felfigyelt a szakma: frissdiplomásként máris dolgozni kezd, ráadásul nem is akárhol. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemről egyenesen a Magyar Állami Operaházba várják.

Béres Attila rendezi a Háry Jánost, és ebben kaptam egy prózai szerepet, Estrella bárónőt fogom benne játszani. Ennek október 17-én lesz a bemutatója, és utána, még októberben kezdődik egy másik próbafolyamat a Veres 1 Színháznál, ez egy nyomozós krimi vígjáték lesz, úgyhogy nagyon izgalmas dolgok várnak rám szeptembertől

– árulta el a sznhz.ajnl közösségi oldalán feltöltött videóban.

Örökölte a tehetséget

Arra a kérdésre, miszerint musical vagy prózai színészként képzeli el a jövőjét, elárulta, jó lenne, ha nem kéne markánsan elkülönítenie ezt a két műfajt.

„Habár az egyetemen is külön prózai szak és musical szak van, Vásárhelyen nem volt. Így ének és hangképzésünk is volt. És nem is gondolom, hogy rosszul énekelnék, vagy ne lenne hangom. Az azonban tény, hogy a prózai vonalnak az oktatása erősebb volt az egyetemen, de én el tudom magam képzelni musical színházban is, prózai színházban is és filmszínésznek is. Ha most botfülű lennék, és nem lenne semmi hangom, amit remélem, felismernék, akkor azt mondanám, biztos, hogy nem, de szerencsére nem így áll a helyzet."

Úgy tűnik, mindkettőben otthonosan mozog, volt kitől örökölnie a tehetséget. Ám aki Jankát ismeri, az tudja róla, hogy szorgalmas is.

Szokták mondani, vannak a tehetséges és a szorgalmas színészek. Az a legjobb, ha mind a kettő megvan. Velem nagyon jól szoktak járni a rendezők. Nagyon hamar rögzítek, pontos vagyok, figyelek a többiekre, figyelek magamra, azt hiszem, csapatjátékos vagyok. És, amit sokan ki szoktam emelni, de én is észrevettem magamon, hogy nagyon hamar ráérzek arra, mire vágyik tőlem az adott rendező. Abban viszont még fejlődnöm kell, hogy utána hogyan találom meg azt, hogy magamat is érvényesíteni tudjam ebben a folyamatban.

Hirtelen döntés

Két és fél éve járt már a jogi egyetemre, amikor egy pillanat alatt eldöntötte, nem tiltakozik az ellen a közeg ellen, ami csecsemőkora óta olyan természetes számára.

„Nagyon félénk gyerek voltam, annak ellenére, hogy édesapámat és édesanyámat is mindig színpadon láttam. Ha ők, akármilyen helyzetben felvittek a színpadra, én elbújtam mögéjük. Nem éreztem ott jól magam sokáig. Aztán nyilvánvalóan ez változott, ahogy megszületett az az érzés, hogy ez egy jó dolog, ott állni. Mert azért tagadhatatlan, hogy én a színházban nőttem fel. Már csecsemőkoromban vitt magával édesanyám a pólyában vagy a babakocsiban, és két jelenet között beszaladt az öltözőbe, hogy ott szoptasson engem. Ilyen szempontból a színház volt az otthonom mindig is.

De a konkrét elhatározás csak azután született meg bennem, amikor már két és fél éve a jogi egyetemre jártam. Az egy hirtelen döntés volt. Egyetlen pillanat, amikor eldöntöttem, hogy az egyetemet otthagyom, és színésznő szeretnék lenni, akármi lesz, akármit mondanak. És mindent, amit azelőtt csináltam, magam mögött hagytam. Nem is gondoltam rá azóta sem. És úgy tűnik, hogy ez a szakma és a színpad nem dobott le magáról.”

„Jó, ha el lehet bújni a világ elől néha”

Az egyetemi évekről azt mondta, kemények voltak számára, alig várta, hogy a diploma után egy kicsit kipihenje magát.

„Az egyetemi évek alatt nagyon fárasztóak voltak a napjaink. Bementünk reggel, és éjfél után értünk haza. Nagyon sokan utána még elmentek a kocsmába, mert sokakat az kapcsolt ki, hogy megittak egy sört. Engem teljesen az ellenkezője. Én azt mondtam, most ne szóljon hozzám senki. Hazamentem, és arra volt szükségem, hogy bekapcsoljak egy sorozatot.

Ha a napomba nem fér bele, hogy meg tudjak nézni egy negyvenperces sorozatot, akkor nem is tudok jól elaludni. Amióta már nem ilyen kemények a napok és itthon tudok lenni, azóta a barátokkal és a családdal eltöltött idő az, ami fel tud engem tölteni, akármilyen mennyiségben és formában. Ha pedig rossz kedvem van, vagy depis vagyok, le kell ültetni egy fotelba, be kell kapcsolni a Harry Pottert. És itt jön a lényeg, X-boxon is van egy Harry Potteres játék, amit én még nem játszottam ki. A legjobban azt vártam, hogy lediplomázzak, hazajöjjek, és csak nyomkodhassam a konzolt, mert én ebbe a varázsvilágba imádok belemenekülni. Meg lehet engem vetni, de én szerintem jó, ha az embernek van egy olyan helye, ahova picit el tud bújni néha a világ elől.