Darvasi Ilona huszonöt éve vezeti a Turay Ida Színházat, ami 2014-ben költözött kőszínházba, és az igazgatónő elmondása szerint maga az épület akkor rettenetes állapotban volt, teljes felújításra szorult. Meglepő módon ezt ő maga finanszírozta.

A Turay Ida Színház sok-sok éven keresztül vándorszínházként működött, 2014-ben költözött a Kálvária tér 6. szám alá. Darvasi Ilona szerint az épület akkor katasztrofális volt kívül-belül, így tégláig le kellett bontani. „A csatornától kezdve a villanyvezetéken át a vízvezetékig mindent cserélni kellett. A mosdóhelyiségeket, az öltözőket. Tégláig kellett visszabontani a falat, mert szét volt rohadva minden. Bementünk, fel akartuk kapcsolni a villanyt, és füstölt az egész villanydoboz. Tehát borzalmas állapotok voltak.

Én rettentően spórolós vagyok, nagyon rakosgatom a pénzt, mert a biztonság a legfontosabb egy magánszínháznál. És azt, amit addig szépen összegyűjtöttünk, vagy befektettük teherautóba, vagy pedig ugye kellett a felújításra. Mert tudtam, hogy előbb-utóbb lesz egy kőszínházam!

– mondta az intézményvezető a Neshama TV-n.

„Ezt még Kovács Zsuzsi művésznő, szegénykém, ő mondta; ’Ilona, tudom, hogy egyszer lesz még egy kőszínházad.’ És valóban, addig mentem, amíg ez így nem lett.”

„Nem kaptunk állami támogatást”

A felújítás viszont elképesztő mennyiségű pénzbe került, egészen pontosan háromszáz millió forintba. Arra a kérdésre, hogy mindezt miből finanszírozta, tehát vett-e fel hitelt, vagy kapott-e támogatást, azt válaszolta, az egészet az összespórolt pénzéből állta.

„Az akkori önkormányzat vállalta, hogy kívülről felújítja az épületet, így is lett. Mert a parkot is akkor újították fel, úgyhogy a park és a színház átadója is ugyanazon a napon történt. De valóban, belül egy ékszerdoboz lett, amit folyamatosan fejlesztünk. Verebes Pista mondta, hogy a színházunk olyan, mint egy harmincas évekbeli varieté, mert olyan színházszaga van” – magyarázta.

Én soha nem veszek fel hitelt. És pályázni hiába pályáztam volna… Nem akarok nevet mondani, mert most divatos, hogy mindenki őt szidja, de én már akkor is őt szidtam, amikor más nem. Úgyhogy nem kaptunk ilyen állami támogatásokat felújításra, erre nem. Tényleg saját pénzből újítottuk fel. És ez akkor, 2014-ben került nekünk olyan háromszáz millió forintba.

Ezt a háromszáz millió forintot az előtte lévő tíz évben raktam össze, de összeraktam! Soha nem volt olyan, hogy ’az nem kell, de vegyük meg, legyen belőle még egy…’ Nem, nálunk ez nem fordulhatott elő. Szóval nem, soha nem veszek fel hitelt. Anyukámtól megtanultam, hogy ’ami a spájzban van, kislányom, abból főzünk, nem kérünk kölcsön a szomszédtól, mert azt vissza kell adni.’”