Napi friss

Egyre durvul az Operett-botrány: „Éveket herdáltatok el az életükből”

Lőcsei Jenő egykori balettigazgatója Fotocentral / Schumy Csaba
Lőcsei Jenő egykori balettigazgatója

Az Operettszínház aranykorának vezető koreográfusa, Lőcsei Jenő alaposan kiosztotta Apáti Bencét.

Folyamatosan beszámolunk a botrányról, ami már napok óta zajlik a Budapesti Operettszínház háza táján. A konfliktusok gyújtópontjában Orbán János Dénes kétes szerzői jogi szerződései állnak. Hogy pontosan, mi történt az elmúlt napokban, arról itt olvashatnak.

Legutóbbi nyílt levelében a társulat egy jelentős része kérte a színház vezetésétől, hogy határolódjanak el Orbán János Dénestől. Ezt válaszában sem a színház igazgatója, Kiss-B. Atilla, sem a balettigazgató, Apáti Bence nem tette meg. Egyedül Homonnay Zsolt mondta ezt ki egy nyílt levélben tegnap.

Apáti Bence szerint Orbán János Dénes kiváló alkotó

Apáti Bence ugyan írt egy nyílt levelet, de abban inkább arra tért ki, milyen kiváló alkotónak tartja Orbán János Dénest.

Apáti Bence és Simon István egy sajtótájékoztatón, az Operettszínházban Fotocentral / Schumy Csaba
Apáti Bence és Simon István egy sajtótájékoztatón, az Operettszínházban

Apáti Bence ezt írta:

„Elhatárolódás. Érdekes kifejezés. Kicsit a kilencvenes éveket idézi, akkoriban követelte a balos sajtó és minden balos politikus, hogy ettől meg attól határolódjon el ez meg az. Nem szeretem. A szót. A szagát. A bűzét. Nézzük ezt a mostani esetet! Tetszik, hogy sajtóhírek szerint OJD az Operettszínháztól függetlenül egy másik intézményen keresztül, amiről speciel nekem fogalmam sem volt, hogyan keresett pénzt? Dehogy tetszik. Nincs ember, akinek ez szimpatikus lenne.

OJD is felajánlotta, hogy visszafizeti a műveiért kapott díjat. Nagyon helyesen. De szakmailag elhatárolódni? Meg cancel culture? Töröljük el vele együtt a munkásságát is? Ugyan kérem. Miért tennénk?

Kiváló alkotó. Az Orfeum mágusa például szerintem egészen zseniális. Persze a művészet mindig szubjektív. Van, akinek tetszik egy alkotás, van akinek nem. Van, aki szerint az egyik mű páratlan, van, aki szerint ugyanaz gyengécske. Általában pedig úgyis az idő dönti el a kérdést, tudvalevő, hogy számos alkotó halt meg koldusszegényen, éhezve, és csak 50 vagy 100 év múlva ’futott be’, fedezték fel, lett divatos, sikeres.

Orbán János Dénes a saját megítélésem szerint zseniális. Egy művészünk szerint viszont nem az. Akkor most kinek van igaza?

De a dolog, ha jól értem, nem is erről szól, hanem arról, hogy OJD külső pályázati forrásokból származó tiszteletdíja magas. Erről főigazgató úr már két alkalommal elmagyarázta, hogy mi a helyzet, én mindenkit arra kérek, hogy olvassa el figyelmesen. Azokat is, akik szintén magasabb összegeket kaptak a szokásos spielpénzüknél, hiszen lett külső forrás. Engem Atilla meggyőzött, de természetesen mindenkinek szíve joga, hogy kifogásoljon bizonyos alkotói díjakat, jogdíjkifizetéseket.

Bár ez utóbbi előtt tényleg értetlenül állok, részint azért, mert volt itt olyan vezetés, ahol az igazgatóság néhány tagja valahogy mindig felkerült alkotóként a plakátra, és OJD pénzeinek sokszorosát vihette haza a fizetése mellé, ehhez képest én nem lettem házi koreográfus, főigazgató úr pedig nem lett a színház első számú rendezője, részint a jogdíj, az bizony olyan, hogy az alkotó nem fix pénzt kap, hanem a jegybevétel egy bizonyos százalékát, 2 és 8 között, mondjuk. Mindenki. Régen is, most is. Ez nem valami új gonosz, NER-es találmány.

Tehát valahol érteni vélem, hogy egyesek szerint OJD ne kapjon jogdíjat, mások pedig mi az, hogy nagyon is, de azért a világ egyelőre nem így működik. Ezzel együtt újfent kijelentem, hogy természetesen csöppet sem tetszenek a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. és OJD között létrejött szerződések. Még akkor is, ha semmi közöm a fent nevezett intézményhez, a szerződésekről az összegekről én is csak mostanában a sajtóból értesültem, és akkor is, ha pontosan tudom, hogy az aláírók egy jelentős részét ez egy cseppet sem érdekli."

Lőcsei Jenő: „Miért kell helybe menni a pofonért?”

Apáti levelére azonban csípős válasz érkezett az Operettszínház aranykorának vezető koreográfusától, Lőcsei Jenőtől. Az ő posztját is változtatás nélkül közöljük:

„Miért kell helybe menni a pofonért, nem értem.

Bence, lettél volna inkább házi koreográfus, legalább valaki elvégezte volna azt a napi munkát, ami nyolc éve nincs elvégezve, hacsak asszisztensek ki nem húzzák a sz@rból a hiányzó koreográfusokat! Egy normálisan működő Operettszínház nem létezik állandó koreográfus nélkül, ez a mostani sok egyéb mellett ezért is van ennyire leamortizálódva!

Te politikai aktivistaként dolgoztál házon kívül! Igencsak ritkán láttak a munkahelyeden, de a fizetésedet tudomásom szerint mindvégig utalták, ahelyett, hogy legalább fizetés nélküli szabadságra vonultál volna! A színház történetében először balettigazgató-helyettest kellett kinevezni, hogy valaki dolgozzon helyetted, amíg te propagandistaként a NER sírját ástad! (Valójában gőzöm sincs, mi volt a munkád, amit rajtad kívül senki nem tudott volna elvégezni a színházban??Miért kaptad tulajdonképpen a fizetésedet??)

Rajta, terítsük a szerződéseket, bérszámfejtési kivonatokat! Lássuk ki, mikor, hol, milyen munkával kereste meg a jövedelmét házon kívül és belül! Mennyi a jogdíj, a honorárium! Állok elébe!

Készülhet Bozsik és Vincze is, kíváncsi vagyok rendező-koreográfusként mennyit kerestek úgy, hogy rendszeresen az asszisztenseik készítették a koreográfiákat helyettük! Én, mondjuk, a helyükben elsüllyedtem volna, de valószínűleg régimódi vagyok. Lássuk a sztárgázsikat is, lássuk a produkciók költségvetését! Hány mértéktartó produkcióra futotta volna, ha felelős gazdálkodás zajlik a házban, és arra is figyeltek, hogy megfelelő előadás-száma legyen a művészeknek! ÉVEKET HERDÁLTATOK EL AZ ÉLETÜKBŐL! Rajta, elő a papírokkal! Nem a szó a bűzös, Bence, hanem a mostani helyzet, amitől mindenki igyekszik eltávolodni, nehogy átitatódjon a penetráns szaggal!

A közpénz elherdálásának tökéletes példája az, amit összehoztatok nyolc év alatt, egy jól működő színházat tettetek tönkre, mert a gazdálkodás alapvető szabályait sem tartottátok be! Emelkedő támogatások mellett szórtátok a pénzt, és tojtatok a bevételekre, az előadásszámokra, mert pökhendi módon azt gondoltátok, hogy bármit megtehettek, ez úgyis örökké fog tartani! Hát nem tartott örökké!