A közönség csak azt látta, hogy Benkő László a betegsége ellenére is színpadra áll. Fia, Benkő Balázs most olyan részleteket árult el az Omega legendájának utolsó éveiről, amelyeket eddig alig ismert a nyilvánosság.

Az Omega legendás billentyűse, Benkő László az utolsó erejével is zenélni akart. Fia, Benkő Balázs Havas Henrik podcastjában olyan részleteket árult el édesapja betegségéről és utolsó koncertjeiről, amelyek eddig alig voltak ismertek. A közönség csak annyit látott, hogy Benkő László a betegsége ellenére is zenél a színpadon. Azt azonban kevesen tudták, milyen küzdelem zajlott a reflektorok mögött. A zenész fia, Balázs felidézte, hogy az Omega egy hosszú németországi turnén vett részt, ahol a koncerthelyszínek között sokszor 700-800 kilométeres utakat kellett megtenniük. Mindezt úgy, hogy édesapja ekkor már komoly gyógyszeres kezelést kapott.

Az apámnak akkor volt a kemoterápiája, átállították gyógyszeres kemoterápiára. Olyan mellékhatások jelentkeztek, hogy guminadrágban és gumicsizmában ment föl játszani a színpadra. Ha ez a probléma megérkezett, lejött egy nótára, rendbe rakta magát, és visszament a következőre.

Balázs szerint szinte emberfeletti teljesítmény volt, amit Benkő László véghez vitt.

„Borzasztó bitang volt, de hát micsoda kitartás! A fateromat ez éltette. Ő ezt imádta, hogy egyszer csak nyolcvanezer ember nézi.”

„Arra ébredtem, hogy meghalt az apám”

A betegség elleni küzdelem hónapjai tele voltak reménnyel és csalódással. Balázs szerint volt egy időszak, amikor úgy tűnt, édesapja legyőzi a rákot, ám a kezelések során fellépő szövődmények újabb és újabb problémákat okoztak.

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy huszonöt gyógyszert szed reggel, délben, este. Ettől aztán kilyukadt a gyomra meg a bele. Amikor lefektették, hogy rendbe hozzák, bevizesedett a tüdeje.

Az egyik legmegrázóbb emléke egy hamis hírhez kötődik. Amikor édesapja halálhírét keltették. A család ekkor még bízott a felépülésben.

„Három hónapon keresztül próbálták rendbe rázni, de az a három hónap meghozta azt az eredményt, hogy a rák elkezdett újra dolgozni” – idézte fel azt az időszakot.

„Nem gondolta, hogy meg fog halni”

Balázs szerint Benkő László az utolsó pillanatig hitt abban, hogy még visszatérhet.

„Egyáltalán nem gondolta azt, hogy meg fog halni. Még amikor pénteken bevittem a kórházba, akkor arról beszélgettünk, milyen jó lesz hétfőn, ha kijön – mesélte, ám a mondat végét már csak nehezen tudta kimondani. – Aztán már máshogy jött ki kedden…”

„Nem voltunk gazdagok, de mindig nagyon jól éltünk”

A beszélgetésben Havas Henrik azt is megkérdezte, mit hagyott maga után anyagilag az Omega legendás billentyűse. Balázs válasza sokakat meglephet.

Mi sosem voltunk gazdagok, de mindig nagyon jól éltünk.

A jogdíjakról is őszintén beszélt.

Azok fillérek. Mondjuk, olyan pár százezer forint évente.

Szerinte Magyarország nem bánik jól a saját kulturális örökségével.

Valahol kellene, hogy legyen ebben az országban egy örökségvédelem, és egyáltalán nincs. Mi nem tudunk jól bánni a múltunk értékeivel.

Balázs úgy véli, ez oda vezet, hogy számos fontos zenei és filmes alkotás sem készülhet el, mert a jogi és pénzügyi akadályok ellehetetlenítik a megvalósításukat.

Korda György önzetlen segítségét sem felejtette el

A podcastban Havas Henrik egy kevéssé ismert történetet is felidézett Benkő László életéből. Amikor az Omega nehéz helyzetbe került, a zenésznek sürgősen egy Hammond-orgonára volt szüksége, de nem tudta kifizetni. Miután több ismerősétől is próbált kölcsönkérni, végül Korda Györgyhöz fordult. A történet szerint Korda hazavitte, elővette a szükséges összeget, majd amikor Benkő László kölcsönszerződést akart írni, csak ennyit mondott:

Te mit képzelsz rólam? Mi vagyok én? Hogy majd futkossak utánad a pénzem után? Itt a pénz, aztán majd megadod.

Ez a gesztus akkor lehetővé tette, hogy Benkő László megvásárolja a hangszert, és az Omega folytathassa külföldi koncertjeit. A történet jól mutatja, milyen összetartó volt egykor a magyar könnyűzenei élet, és milyen emberi kapcsolatok segítették át a zenészeket a legnehezebb időszakokon.