Soma Mamagésa arról már korábban is többször beszélt, hogy volt olyan időszak a házasságukban, hogy a férjével szeretőket tartottak, és hogy végső soron a hűtlenkedés mentette meg a kapcsolatukat. Most azt is elmesélte, hogy egyszer még köszönetet is mondott annak a nőnek, aki elcsavarta a férje fejét.

Spitzer Gyöngyi, művésznevén Soma Mamagésa szerint igenis van olyan, hogy egy szerető menti meg a kapcsolatot, az ő esetükben a férjével épp ez történt. Már a válás gondolata is felmerült bennük, amikor a férje szerelmes lett egy nőbe, de ahelyett, hogy ez további éket vert volna közéjük, csak megerősítette őket.

Ennek előzménye, hogy az énekesnő addigra már többször megcsalta a férjét, aki pusztán annyit kért tőle, hogy mindenből csak annyit áruljon el neki, amennyit nagyon muszáj.

Gyuriban volt annyi tisztesség, hogy amikor látta rajtam, amit látni lehetett, akkor is csak annyit mondott; ’Ismerem a maga vérmérsékletét, kérem, ne ossza meg velem a részleteket!’

– mondta Soma, hozzátéve, hogy olykor magázódnak a férjével.

„Egyszer találkoztunk, és mondtam neki, köszönöm...”

Amikor pedig a férje lett szerelmes egy másik nőbe, tudta, hogy ezt most el kell viselnie. „A családállítás harmadik törvénye a kiegyenlítődés, aminek az a lényege, hogy egy kapcsolat csak úgy működik, hogyha az egyik fájdalmat okoz, akkor egy idő után a másiknak ezt vissza kell adnia, még ha kevesebbet is. Különben adós marad.

Amikor Gyuri szerelmes lett, és én ettől szenvedtem, tudtam, hogy én már annyi fájdalmat okoztam, hogyha én ebből most nem kapok vissza, akkor véget ér a kapcsolat. És én meg is köszöntem a lánynak! Egyszer találkoztunk, és mondtam neki, köszönöm, mert ez kellett ahhoz, hogy mi a kapcsolatunk megmeneküljön.

„Egy transzgenerációs traumát aktíváltam be magamban”

Bár ennyi év távlatából már könnyen beszél minderről, akkoriban, ahogy ő fogalmaz, úgy szenvedett, mint egy kutya. Legalábbis egy ideig…

„Húsz kilóval kevesebb voltam, mint most, annyira belebetegedtem ebbe. Végig szorongtam. Féltem, hogy elveszítem. A sportba menekültem. (…) De semmit sem segített. És egyszer csak a semmiből teljesen világossá vált, hogy ez nem is az én szorongásom, hanem az anyai nagyanyámé, aki attól rettegett, hogy a férje ott marad a második világháborúban.

És valóban ott is maradt, tehát huszonkilenc éves volt a nagyapám, amikor tarkón lőtték az orosz hadifogságban. És amikor ráébredtem, hogy egy transzgenerációs traumát aktiváltam be magamban, hogy ez nem az én féltékenységem, hanem a nagyanyám félelme van bennem, az egész kipukkant.

Hogy wow, rendben, ha Gyuri menni akar, hát menjen! Hiszen ugye minél jobban fogod, annál jobban taszítod... És utána változott is a helyzet! Olyan erős lettem, hogy mondtam neki, ’Ha szerelmes vagy, akkor menjél!’ Ez akkor már két éve tartott” – magyarázta.

Amikor megérezte, hogy kinyitom az ajtót, azonnal ment, és szakított. Innen azért még beletelt egy évbe, hogy visszajöjjön a bizalom, hogy megtörténjen a gyógyulás.