A június 15-én 81 éves színész versbe fogalmazta az utolsó kívánságát. Azt mondja, bármennyire igyekszik vigyázni magára, tudomásul vette, hogy a nyolcadik ikszben van.

Harsányi Gábor a 81. születésnapja alkalmából elárulta, bármennyire is átsegítette a humor egész életén, és bármennyire igyekszik vigyázni az egészségére, a baj mégis elérte.

„Egy sötét folyósóra zuhantam”

Sztrókot kapott és csak a szerencséjén múlt, hogy túlélte.

„Úgy szoktam reggel, hogy először tornázok, majd hideg-meleg víz, és aztán megy az élet. És egyszercsak belezuhantam egy folyosóra. Egy sötét folyosóra. Olyan furcsa volt az egész, azt hittem, hogy megbolondultam.

És mintha víz alól jött volna, hallottam a fiamat, hogy ’Apám, a kezed, add ide a kezed. A lábad, Apám.’ Hallottam a feleségem a konyhából, hogy gyertek reggelizni. És a fiam kiabált, ’Nem, apának lebénult a bal oldala’. Sztrókot kaptam.

Szerencsém volt, mert csak egy kis hajszálér dugult el, de az már elég ahhoz, hogy ha nem figyelnek oda, akkor abból nagyon nagy baj van” – mondta el a színész a Családi kör című műsorban Kautzky Armandnak.

Üzent a korosztályának

Szerencse, hogy nem egyedül volt, hanem családi körben, és észrevették a bajt. Mert ilyenkor a gyorsaság életet ment.

„Mondanám is a korosztályomnak, bár manapság fiatalabbakkal is előfordul az ilyesmi, hogy azonnal, nagyon gyorsan be a kórházba. Mert infúzió, és rendben van. Bevittek az Amerikai úti sürgősségibe és egy hét múlva rendben voltam. És hál’ Istennek nem maradt vissza semmi” – magyarázta.

„Lábról indul a halál”

Hozzátette, a nyolcadik ikszen túl is igyekszik dacolni a korával.

„Azért voltak pillanatok, amikor elgondolkoztam, hogy csingilingi van. Hiába, a nyolcadik x az a nyolcadik. Hiába tartod magad rendben és sportolsz, mert az idő vasfoga megeszi az ízületeket, a csontokat, sajnos ez így van. De ami nagyon fontos, az a rendszeres élet. Egy sportos élet, mozgással. Nyolc iksz után már sok sétával.

Lábra kell menni, mert innen indul a halál. Arra kell vigyázni, hogy az ott rendbe legyen és aztán az agyra is.

Én nagyon érdekes dolgot vettem észre. Eddig mindig a gép ellen sakkoztam, és hármas, négyes szinten még meg tudtam verni. A sztrók óta már a hatodik szinten is. Nem tudom, mi történt itt az agyban, mindenesetre nagy szerencse.”

Harsányi Gábor utolsó kívánsága

Hogy a színművész mennyire fiatalosan él a történtek ellenére, a közösségi oldalán is látszik. Ám legutóbbi verse, amit születésnapjára írt és feltöltött, kissé keserédesre sikerült. Köszönetet mond benne az életéért, a közönségéért, és egyben megfogalmazza utolsó kívánságát is, amelyben arra kéri az őket szeretőket, látogassák majd meg a sírját.

„Nyolcvan év, mennyi csoda,

szavakból szőtt álmok sora.

Ajándék, melynek legszebb része

ti vagytok, a szívem közepébe.

Hiszen, ha nem vagytok, nincs varázs.

Nem ég a láng, ha üres a parázs.

Közönség nélkül díszlet a tér,

de veletek minden életre kél.

Nélkületek csak vándor lennék,

senki, valaki, halvány emlék,

kinek szava elszáll, bárhogy fáj,

emlékét elmossa az árapály.

Arra vágyom rég,

maradjak a szívetekben még.

Jó estét nyár, ennyit mondhatok,

és egy óra múlva itt vagyok.

Mit tudok még tőletek kérni,

jó volt, jó volt veletek élni.

Aki ad, az élni nem feled,

veletek éltem meg éltemet.

Együtt nevetek veletek.

Mesét mesélnek, szavamat isszák,

a fecsegő kulisszák.

S, ha majd eljön a búcsú, a végső,

gyertek ki a síromhoz, ha nem esik az eső.

Ölel benneteket Harsányi Gábor.”