Balázsovits Edit ugyan nem, a kommentelők viszont nevesítették, kire utalhatott a színésznő, amikor egy interjúban azt mondta, édesapja, Balázsovits Lajos talán ma is élne, ha a Játékszín máshogy alakul. Németh Kristóf megszólalt a story.hu-nak, érzi, hogy egyértelmű az utalás, és a súlyos vádat szeretné a színésznővel tisztázni.

Balázsovits Edit nemrég arról beszélt, hogy édesapja, a Játékszínt korábban húsz évig igazgató Balázsovits Lajos ma is köztünk élhetne, ha két évvel mandátuma lejárása előtt nem távolítja el a politika a teátrum éléről.

„Borzasztó nagy fájdalom volt”

„Csodálatos volt az apu. Talán, ha a Játékszín máshogy alakul, akkor még köztünk is van” – szögezte le a Neshama Tv-nek adott interjújában a színésznő, aki így mesél arról az időszakról.

Kinézte magának valaki ezt a színházat. És kipöckölték az aput nagyon csúnyán. Most már lehet ilyet mondani, hogy a Fidesz kipöckölte. És ebbe az apu aztán belehalt…. Borzasztó nagy fájdalom volt. Még két éve volt a mandátumából, utána nyugdíjba akart menni tisztességgel, 20 év jól végzett munka után. És ehhez képest úgy lehetetlenítették el, és úgy csavarták ki a kezéből azt a színházat, hogy az egészen elképesztő volt. Pont együtt próbáltunk

– idézte fel Balázsovits Edit.

A színésznő maga is több éven át játszott a Játékszín falai között. Élete igen meghatározó, tanulási szempontból is nagyon fontos időszakaként emlékszik azokra az évekre. Ma is jó érzéssel gondol vissza a színészekre, akik szerették, és a sikerekre, amelyekhez kétség sem fért. Hiszi, hogy a 2012-ben történtek azonban megviselték annyira az édesapját, hogy az azt követő évekre jellemző lelki gyötrődés is hozzájárulhatott 2023-as halálához.

„Pont tíz évvel később ment el. Azt gondolom, hogy rengeteget gyötrődött ezen és borzasztóan fájt neki. És hiszem, hogy a gyötrődés és a sok önmarcangolás nem tesz jót az ember egészségének” – magyarázta a színésznő, és hozzátette, nem politizált korábban sem, és később sem tervezi. Mindezt csak azért mondta el, mert Megyeri Jonatán rabbi interjúalanyaként válaszolt az édesapja életét érintő kérdésekre.

„Ez volt a vége tulajdonképpen egy elég komoly pályának” – magyarázta.

„Ugyanabban a cipőben jártunk”

Az interjúban nevek nem hangzottak el. De az igen, hogy „valaki”, aki kinézte magának a színházat még most is jelen van a teátrum életében, egy „másik” pedig már nem. A kommentelők közült pedig többen azonnal nevesítették is Németh Kristófot. Hiszen a ma már Fórum Színházat igazgató Kristóf 2012-ben három társával, Bank Tamással, Szűcs Attilával, Metz Alexandrával együtt megvásárolta az addig állami tulajdonban lévő Játékszín Nonprofit Kft-t a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől (MNV), majd azt magánszínházként működtették tovább.

A story.hu ezek után megkereste Kristófot, aki úgy döntött, egyszer és mindenkorra vállalja, hogy tisztába teszi a Játékszín-ügyet. Elmagyarázta, hogyan sikerült megmenteni a Játékszínt, miért éppen neki sikerült, sőt, elárulja, mit mondott neki Balázsovits Lajos, miután megtudta, Kristóf lett az egyik tulajdonos.

„Mi ott, pontosan ugyanannak a helyzetnek voltunk a kárvallottjai, amit az akkori Fidesz kultúrkormányzat csinált. Mégpedig az, hogy két színházat, nevezetesen a Játékszínt és a Budapesti Kamaraszínházat, aminek akkor én már tizenkettedik éve társulati tagja voltam, megszüntették. Ebből indult ki az egész történet. Vagyis a 2011-2012-ben lévő döntések, amelyek Balázsovits Lajos deprimáltságához hozzájárultak, minket pontosan ugyanabba a helyzetbe hoztak.

Megszüntették az általa igazgatott színházát és megszüntették a mi társulatunknak helyet adó színházat is. Ugyanabban a cipőben játunk. Ott álltunk 2011 decemberében, hogy januártól nem lesz munkánk. Sorstársak voltunk, nem ellenérdekeltek ebben a helyzetben.

Az, hogy mi hónapokkal később odáig jutottunk, hogy kényszerhelyzetünkben minden pénzünket összerakva, meg egy kölcsönt fölvéve azt gondoltuk, hogy a két színház közül a Játékszínt mentsük meg, egy hőstörténet. És azért a Játékszínt, mert a Kamaraszínház öngyilkosság lett volna gazdasági értelemben. Csak a Játékszínnek volt piaci realitása. Persze, annak idején is elindult ellenünk a ‘dzsihád’, hogy ez egy fideszes ‘csókosság’, meg hogy mi vagyunk a kiválasztottak, akik csinálhatunk színházat, és ezért kaptuk meg a jogot, hogy megvásároljunk egy csődben lévő kft-t. De ez nem így nézett ki. Mindenkinek megvolt a joga, aki erre jelentkezett, aki erre érdeklődött. Megvásárolhatta volna más is. Csakhogy nem volt más.

Mondták, hogy majd tönkreteszem a színházat és a társulatot. Én akkor azt mondtam, hogy tessék megnézni, mi fog történni. És az történt, hogy egy évvel később érdekes módon az akkor még futó, nagyhírű Heti Hetes alapgárdája és az Alföldi-féle nemzetiből „átmenekített” Bányavirágban Stohl András és László Zsolt ugyanúgy ott játszott, mint Balázsovits Lajos, a Nemzet Színésze igazgatása alatt”

– kezdte Kristóf.

„Egyértelmű az utalás rám”

Ugyanakkor leszögezte, az indulatos kommentelőkkel és igaztalan kritikákkal nem törődik. Ezt még Gálvölgyi Jánostól tanulta meg, aki az egyik legfontosabb kollégája volt az első perctől kezdve, hogy Játékszín magánszínházként működött tovább. Majd hozzátette, az igazsággal azonban szeretne törődni.

„Az első telefonhívásom, ahogyan kiléptem az MNV Zrt-től Balázsovits Lajos volt, akit felhívtam és elmondtam neki, hogy egy óriási hírem van: sikerült megszerezni magántulajdonba azt a kft-t, ami addig állami tulajdonban volt. ’Van kedved együtt csinálni?’ De Lajos erre azt mondta: ’ha én ezt a könyvet, amit Játékszínnek hívnak, kinyitottam, de bezáratták velem, ezért visszaraktam a polcra, már nem akarom újra levenni és kinyitni.’ Ez volt konkrétan a mondata. Mondtam neki, hogy ezt megértem, sajnálom, mi viszont továbbvinnénk a te örökségedet. Utána egyébként kisvártatva Edit volt, akit felhívtam azzal, hogy vállalja-e a továbbiakban az addigi szerepeit. És nem vállalta, ennél fogva le is vettük azokat az előadásokat. A történet nagyjából így néz ki az én szemszögemből, meg ez a valóság, ami történt.

Viszont a mai, indulatos politikai környezetben azt állítani, amit Edit állít, nem véletlen elszólás, hanem rágalom. És mivel egyértelmű az utalás rám, őszintén szólva nem értem Edit motivációját, de nagyon szívesen megbeszélném vele, akár nyilvánosan is.

Hiszen ahogyan volt tegnap és én pontosan emlékszem, hogy mi, hogyan történt, lesz holnap is, amikor pontosan fogunk emlékezni a mára.”