84 éves lett, de éveket letagadhatna Fodor Zsóka. Hatvan éve színpadon szerepel, mégis sokan csak Magdi anyusként ismerik: most azt is elárulta, hogy viszonyul az ikonikus szerephez.

Hatvan éve áll színpadon, így nemrég gyémántdiplomát vehetett át Fodor Zsóka. Bár több színházban játssza a legkülönbözőbb szerepeket, az ország mégis Magdi anyusként emlegeti. A színésznő a napokban ünnepelte 84. születésnapját, ám fiatalokat megszégyenítő lendülettel éli mindennapjait.

„Nekem a száz nem kell, az nem szimpatikus!”

Zsóka 84 éves, de mind fizikailag, mind mentálisan korát meghazudtoló lendülettel létezik.

Talán a géneknek köszönhetem, na és az életigenlés. Én imádom a pályámat, szakmámat, mesterségemet. Ez tart engem fitten. Anyukám száz évig élt, apukám kilencvenéves koráig... De nekem a száz nem kell. Az nem szimpatikus!

– fogalmazott a Családi körben a színésznő, aki nem ismeri a nyugdíjas tempó fogalmát. Pécs és Pest között ingázik, több színházban is játszik, és visszavonulásra nem is gondol.

Azt szoktam mondani, hogy a MÁV engem saját halottjának fog tekinteni, annyit utazom a Cityvel

– mondta nevetve Fodor Zsóka, aki nem bánja, hogy neve összeforrt Barátok közt-beli karakterével.

„Hogy én ki vagyok, azt mindenki tudja. Amikor kiléptem a sorozatból, azt írták ki a Facebookra, hogy: ’Magdi anyus olyan, mint Lenin. Élt, él és élni fog.’ Ezt naponta észreveszem. Nagyon jólesik. Amikor meg éppen nem esik jól, akkor próbálom kerülni a tekinteteket. Érdekes dolog, amikor én vonatra szállok. Olyan nincs, hogy nekem kellene felemelnem a táskámat, vagy leszállásnál ne segítene három-négy ember is.”

Nem találná a közös hangot Magdi anyussal

A műsorban arról is beszélt, hogy Magdi anyus személyiségével semmilyen közös pontja nincs.

„Nekem két férjem volt, diplomám van, nincs gyerekem, takarítónőm van, és nem vezetek háztartást. Hát miről beszélgetnék én vele? De amikor felvettem az otthonkát, a kendőt felkötöttem, akkor teljesen Magdi anyus voltam. De én mindent Magdi anyusnak köszönhetek. Hogy most itt ülök, hogy ennyien ismernek, szeretnek...”