Rubint Réka negyedik éve vívja harcát daganatos betegségével. Most egy újabb beavatkozáson kellett átesnie.

Rubint Réka a napokban Montenegróban járt, az országban, ahol hosszú évek óta állandó kikapcsolódást talál családjával és a barátaival is. A kotori öbölben, Perast partjainál található zarándokhely, az Our Lady of the Rocks, ahol Réka ezúttal is a gyógyulásáért imádkozott. Már akkor arról beszélt, hogy az elkövetkező hetek a gyógyulás szempontjából is újabb fordulópontot jelenthetnek. A professzor ugyanis újabb kemoterápiás kezelést írt elő számára, így a minivakáció után az onkológián kezdett. És azt is elárulta, hogy a június 7-én kezdődő Alakreform táboráig még egy műtét is vár rá. Amin pedig a mai napon túl is esett.

„Amíg van egy utolsó esélyed, van esélyes a győzelemre is! Mert a statisztika nem számol a szívvel! Szombaton ott leszek Gyálon, de az edzést Norbi és Lara fogja tartani, mert ez a beavatkozás akkor, amikor jött a felkérés, még nem volt betervezve! Szeretlek Titeket! Nagyon!” – írta ki kedden este közösségi oldalára Rubint Réka, aki fotókat, illetve egy videót is közölt az Országos Onkológiai Intézetből.

Azoknak, akik állandóan abban kételkednek, hogy én beteg vagyok-e, a válaszom az, hogy nem, nem vagyok beteg. A gyógyulás útján járok, mert meg fogok gyógyulni, mindent megteszek ennek érdekében

– mondta szívszorító videójában Réka.

„Gondolj arra, milyen rövid az idő, és milyen mérhetetlen a mindenség, amelybe beletűnsz; egy szempillantás csupán az örökkévalóság, s az emberi élet is csak egy pillanat” – írja Marcus Aurelius, akinek sorai Rubint Rékát is megérintették.

A fitneszlady őrült tempót diktált az elmúlt évtizedekben: edzésekről, táborokról, fellépésekről, szereplésekről szóltak a mindennapjai mindamellett, hogy feleségként és három gyermek édesanyjaként is helytállt. Négy évvel ezelőtt azonban az élet megálljt parancsolt neki, amikor azzal kellett szembesülnie, hogy rosszindulatú daganat támadta meg a szervezetét. Először mindenki mást hibáztatott a betegségéért, aztán rádöbbent: mindezért bizony ő a felelős.

„Mindent, amit az ember megtehet maga ellen, én azt megtettem”

Az elején elkezdtem okolni mindenkit, hogy miattad, miattad, miattad. Aztán rájöttem, hogy nem. Mindent magunknak teremtünk, mindent magunknak köszönhetünk.

Én annyira sokat dolgoztam, és annyira azt gondoltam, hogy halhatatlan vagyok, hogy mindent, amit az ember megtehet maga ellen, én azt megtettem” – vallotta be Réka a Fókuszban.

„Évtizedeken át nem volt megállás. Hétvégente 5-6 fellépés, táborok egymás után, több ezer kilométer vezetés. Én nagyon hálás vagyok annak, hogy kaptam egy olyan ’feladatot’, ami teljesen megváltoztatott engem. És egy sokkal tudatosabb, egy sokkal csendesebb, egy sokkal másabb emberré tett, mint amilyen voltam.

Különös, de rá annyira jellemző módon egyáltalán nem büntetésként, sokkal inkább egy józanító pofonként, megoldandó feladatként, az égiektől kapott jelzésként éli meg a rákot.

„A Jóisten megállított, az ölébe vett, és azt mondta, hogy szükség van még rád. Szóval ne nyírd ki saját magad, nem engedem! Adok neked egy olyan feladatot – én a betegségemet feladatnak aposztrofálom –, ami kellően megijeszt, és komolyan fogod venni!”

„Nem tudom, mennyi időm van hátra”

Réka most kifejezetten élvezi, hogy van ideje magára és minden másra is, amire eddig nem volt.

„Olyan érdekes, hogy az ember, amikor mer lelassítani, meri megengedni magának a pihenést, a pillanatokat, elhiszi azt, hogy nem marad le semmiről – mert nem maradunk le semmiről –, akkor egy ilyen nagyon szép megnyugvás jön, és rájövünk arra, hogy mennyire nyugodtabb és szebb így élni.”

Ma már egészen más dolgok számítanak, mint a tempó vagy a teljesítmény – ismeri el az üzletasszony. Minél több időt szeretne eltölteni a szeretteivel, barátaival, és olyan dolgokkal, amik feltöltik őt.

„Szeretek élményt adni és élményt gyűjteni, mert bármit ellophatnak tőlünk az életben: az óránkat, az autónkat, a pulóverünket, de az élményt, amit megélsz, és ami a részeddé válik, azt senki nem veheti el tőlünk.”

Én elmondhatom magamról, hogy tényleg nem tudom, mennyi időm van hátra. Nem tudom, hogy 1 év, 10 év, 30 év. Az én fejemben 40 év, de azért ezt nem tudjuk... És ha már itt és a mostban vagyok, akkor én azt szeretném kimaxolni.

„Ha megállsz, meghalsz!”

S ahogy egykor a sportban, Réka a gyógyulásban sem ismer lehetetlent, gőzerővel megy előre. Túl van már megannyi sugárkezelésen, kemoterápián, gyógyszeres kúrán, mindamellett, hogy spirituálisan is gyógyítja magát többek között meditációval, hangtálterápiával, légzésterápiával.

„Ha megállsz, meghalsz! Nem szabad! Nagyon sokat tanultam az elmúlt négy évben, és nem tudom, hogy mikor van vége, hiszen egyelőre még a terápia tart, a kezelések tartanak, de azt mondom: ha így, ahogy most érzem magam, még 35-40 évig kell visszajárnom a Kék Golyóba különböző vizsgálatokra, kontrollra, ám legyen!” – mondja, élete nagy vágyát ugyanis még a jövő hordozza.

Csak a Jóisten segítsen nekem, hogy a legnagyobb álmom az meg tudjon valósulni: hogy lássam a kis unokáimat. Nekem ez az egyetlen egy álmom van.

S remélem a Jóisten megsegít engem, és látja, elhiszi, hogy változtam, és hogy mennyire megbecsülöm az életet!” – csuklott el a hangja.