Szalay Kriszta nem először ír könyvet rossz élményei feldolgozásáról. Legújabb kötetében arról is beszámol, hogyan bántalmazta két kollégája.

Szalay Kriszta éppen 10 évvel ezelőtt azzal került be a hírekbe, hogy álruhában hajléktalanként élt egy hétig. Öt napon keresztül próbálta ki az otthontalanság minden stációját, majd színdarabot írt a tapasztalataiból. Az élménymesélése azonban nem állt meg a színház falai között. Több mint 20 évvel ezelőtt írt először könyvet, méghozzá férjével, Cserna Antallal közös életükről. Ebben kendőzetlenül vallott megcsalásról, szerelemről, párkapcsolati nehézségekről. Most pedig újabb könyvön dolgozik, amit a Palikék Világa, Panna, csajok satöbbi című műsorban árult el.

Valahogy mindig úgy jövök ki a rosszból, úgy fogalmaztam meg, hogy az a két bántalmazó kapcsolat azért kellett, hogy megtörténjen velem, hogy ebből írjam a PHD-met

– árulta el a színművésznő. Hozzátette az elszenvedett élmény miatt hónapokig fizikai tünetei voltak, fulladás gyötörte.

„Azt kérdeztem magamtól, hogy én hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Mikor már az elején tudtam és éreztem, hogy sodor, sodor, sodor” – vallotta be a színésznő, hozzátéve, hogy két kollégájával került bántalmazó kapcsolatba.

Szalay Kriszta újabb könyvet ír

A témában való elmélyüléssel az is a célja, hogy segítsen a bántalmazottaknak, hogy felismerjék, mi történik velük.

Mindenki sebzett. Készítettem riportokat bántalmazottakkal és bántalmazókkal. Kiderült, hogy a bántalmazók 90 százaléka nő. Sokan csak 50-60 évesen ismerték fel, hogy mi történt velük, miért lettek rákosak például. Hogy nem akartak emlékezni arra, hogy bántalmazták őket. A tanulási sémákat szeretném kitenni az asztalra

– mesélte a doktori dolgozatának témájáról. Azt is elárulta, hogy a tudományos szövegből kimaradt történeteket pedig egy könyvben fogja majd megjelentetni.

„Mindig is boszorkány voltam”

Szalay Kriszta magát mindig is közösségi aktivistaként tartotta számon. Elmondása szerint egészen kislányként érzékelte, miért viseli szívén az elesettek sorsát.

„Nagyon igazak az érzéseim és az ösztöneim. Mindig tudom, hogy mi lesz, ki mit gondol, mit érez. Boszorkány voltam már 12 évesen is” – mesélte.

Például megérezte, hogy egy egykori osztályfőnöke hogyan akarta megfosztani a barátaitól, és elérni, hogy kiközösítsék.

„Ezzel beteggé tett ez az osztályfőnök. Ez egy hatalmas, mély seb, amit okozott. Ezért is van bennem a vágy, hogy építsem a közösséget” – mondta Szalay Kriszta, aki azóta is az ellen küzd, hogy mások már ne érezzék meg a kirekesztettség érzését.