Volt idő, hogy Bánsági Ildikó olyan nagyra tartotta Vidnyánszky Attilát, hogy fotót tartott róla az éjjeliszekrényén, és azért imádkozott, hogy kapjon egy saját színházat. Mint mondta, azóta sok minden változott, és nagyot csalódott a rendezőben.

Bánsági Ildikó úgy beszél a Nemzeti Színházból való távozásáról, hogy az törvényszerű volt. Ahogy ő fogalmaz, egyszerűen nem bírta bevenni a gyomra azokat az igazságtalanságokat, amik ott történtek, vagy amilyen döntéseket maga a teátrum igazgatója, Vidnyánszky Attila hozott. Az utolsó csepp a pohárban a SZFE-botrány kirobbanása volt, és Ildikó másnap be is adta a felmondását.

„Tátott szájjal hallgattam őt”

Pedig volt idő, hogy a színésznő már-már rajongással volt a rendező iránt, mi több, esténként azért imádkozott, hogy saját színházat kaphasson, amelynek majd ő is a tagja lesz.

Vidnyánszky Attila dolgozott nálunk, rendezett az Újszínházban. Összetett kezekkel imádkoztam, hogy kapjon egy színházat, annyira, de annyira szerettem vele dolgozni! Egyszerűen olyan agya volt, olyan ötletei voltak, amiket én még életemben nem hallottam! Tátott szájjal hallgattam őt, pedig csak kicsit játszottam nála. De zseniális volt vele dolgozni

– kezdte Bánsági Ildikó a Neshama TV-n. A színésznő akkoriban Sopronban is játszott, hogy legyen elég pénze eltartani magát és a két gyermekét.

„El kellett mennem messzire. Fenn kellett tartani a házat, a két gyereket, a három kutyát. Szóval ez nem volt egy egyszerű időszak. És ott volt Sopronban mellettem – szinte a párnám mellett – egy kép róla (Vidnyászky Attiláról), és imádkoztam, hogy megkapja a színházat.”

Utólag elnézést kért a kollégáitól, többek közt Básti Julitól is

Végül így is lett, Vidnyánszky 2013-ban vette át a Nemzeti irányítását, majd ugyanebben az évben odahívta Bánságit játszani.

„Nagyon furcsa volt bekerülni. Én nagyon boldog voltam, hiszen a Nemzetiben kezdtem mint stúdiós. És azt hittem, hogy ez egy élettörténet lesz, hogy innen indult, és itt lesz a vége” – mutatott egy ívet a kezével.

„És nem is voltam eléggé érzékeny az ottani társaimra… Ezért én később elnézést is kértem, például Básti Julitól. Annyira boldog voltam, hogy ott lehetek, hogy nem figyeltem eléggé, hogy vannak ott emberek, akik éppen roppant szomorúak.”

„Mindenbe belementem, de nem éreztem magam igazán fontosnak”

Mint mondta, eleinte minden feladatra rábólintott – bármilyen kicsi szerep is volt az –, amit Vidnyánszky adott neki. Ahogy telt az idő, jött csak rá, hogy ez így nincs teljesen rendben.

„Mindenbe belementem, de nem éreztem magam igazán fontosnak” – folytatta.

De ez nem érdekes. Hanem bekúszott ez a furcsaság, amit tapasztaltam… Most mondjam, hogy a politika? Végülis mondhatom. És az SZFE elvétele volt az utolsó pillanat, amikor én egy olyan ütést kaptam a lelkembe, hogy azt mondtam, hogy itt egy percig nem maradok tovább.

Ildikó másnap beadta a felmondását.

A beszélgetés a 24. percnél kezdődik.