Esztergályos Cecília és férje, Fónyodi Péter házassága minden bizonnyal jól sikerült, hiszen már negyvenkét éve együtt vannak, és remélhetőleg még nagyon sok szép év áll még előttük.

A Best Podcast legutóbbi vendége Fonyódi Péter volt, akit mindig csak úgy emlegetnek: Esztergályos Cecília férje. Péter szerint amikor az ember eljut oda, hogy a másik majdhogynem fontosabb egy kapcsolatban, mint saját maga, az maga a boldogság.

„Amikor egy házasságban nincs ‘én’, csak ‘mi’, az nagyon jó. Soha nem reméltem, hogy ilyen boldog lehetek Cili mellett, hogy ilyen jó lesz vele, hogy ilyen csodás tud lenni egy házasság. Ebben az is szerepet játszott, hogy a hajós ‘cigány’ évek után már annak is tudtam örülni, ha együtt reggelizhetünk, ebédelhetünk, vacsorázhatunk.

De ami a legfontosabb, Cili mellett az lehettem és lehetek, aki lenni akarok. Szabad ember, aki bepótolhatja mindazt, amire titkon vágyott.”

– mesélte Fonyódi Péter, aki miután felhagyott a zenéléssel, filmproducernek és forgatókönyvírónak tanultam, elvégezte a Janus Pannonius Tudományegyetem művelődési menedzser szakát, majd ledoktorált pszichológiából és filozófiából is. Mivel volt már egy építésztechnikusi végzettsége, és korábban tervezőintézetekben is dolgozott, visszatért ahhoz a szakmájához. Építkezéseket vezetett, majd ő lettem a feleségem könyveinek, valamint műsoros kazettáinak kiadója.

Esztergályos Cecília nagyon beteg volt

Bármilyen rossz is történjen, mindig ott vannak egymás mellett. A story.hu is megírta, hogy Esztergályos Cecília az elmúlt években is többször betegeskedett, sőt tavaly karácsonykor is kórházban kezelték.

„Amikor kórházban volt – többször műtötték, talán hatszor vagy nyolcszor –, minden reggel felhívott, majd diktálta, mit vigyek be neki. Naponta bementem hozzá, volt, hogy kétszer is. Aztán otthon következett a gyógyulás időszaka, ami hosszú és nehéz volt, évekig tartott.

Mindig is tudtam, hogy a feleségem erős nő, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Hősiesen viselte az emberfeletti fájdalmat és a kiszolgáltatott helyzeteket. Nekem pedig az adott erőt, hogy láttam, mennyire akar gyógyulni, mennyire küzd, s nemcsak a felépülésért, hanem azért is, hogy újra önmaga lehessen.

Mindig is tudtuk, de ezekben az években végképp bebizonyosodott: Cilinek én vagyok a legfontosabb, nekem pedig ő a legfontosabb. És ennél – azt hiszem – többet nem is kívánhat az ember az élettől” – áradozott a kedveséről a férj.