László Boldizsár megismerte Hofi Géza fiatalkori szerelmét

Különleges emlékeket és információkat őriz Hofi Gézáról László Boldizsár. Az énekes maga is többször találkozott a humoristával, és számos más embertől is hallott róla történeteket, köztük egy titokzatos asszony­ról, aki hajdan a szerelme volt.

Május 9-én dupla koncerttel tiszteleg Hofi Géza emléke előtt a Cotton Club Singers. László Boldizsár megosztotta velünk, mennyi személyes élmény köti őt a nagy nevettetőhöz.

„18 évvel ezelőtt készítettük el a Hofimánia című lemezt. A közönség szerette koncertjeinket és korongjainkat, amik egy-egy téma köré épültek, mint Sinatra, az ABBA vagy Budapest. A Hofi Géza dalai köré épülő CD-t az akkori zenei felfogásunknak megfelelően, illetve az akkori hölgytagokhoz illeszkedve készítettük el. Akkoriban Bartus Patrícia és Mezőfi Gabi énekeltek velünk – mondja Boldizsár. – Újra elővettük, de most Kozma Orsihoz, Szűcs Gabihoz és Zsédenyi Adriennhez igazítjuk a dalokat, és úgy érzem, jót is tesz nekik, hogy kicsit leporoltuk, felfrissítettük őket.

Tavaly nyáron, amikor túl voltam a zenekar 30 éves jubileumi koncertjén, elkezdtem gondolkodni, mi lehetne a következő nagy dobás. Akkor jöttem rá: idén lenne 90 éves Hofi Géza, és hogy erről az évfordulóról méltó módon meg kellene emlékezni.

„Mintha Istennel találkoznék”

Az énekes már gyerekkorából is őriz emlékeket Hofiról. „Sokszor jött vendégszerepelni Paksra a művelődési házba, és anyukám elintézte, hogy bemehessek hozzá az öltözőbe. Ez nekem akkoriban olyan volt, mintha magával Istennel találkoznék” – mondja Boldi.

Emlékszem, ahogy ott ült, a maga végtelen Buddha-szerű nyugalmával. Aztán 15-20 év múlva már felnőttként is megadatott nekem, hogy újra ott állhassak az öltözőjében, akkor már Budapesten a Madách Kamarában, ahol az estje futott hatalmas sikerrel. Egyre több dolgot tudtam meg róla. Kiderült, hogy hajnali kettő-háromnál hamarabb sosem feküdt le aludni, és szokása volt, hogy felvett dalokat a rádió­ból.

Mivel a mi jazzdalainkat leginkább éjszaka sugározták, így figyelte, rögzítette, szerette őket, és abszolút tudta, hogy kik vagyunk. A Cotton Club Singers útját is figyelemmel kísérte. Emlékszem, egyszer leszúrt, amiért elvállaltuk, hogy október 23-án a Duna TV műsorában az Ó Budapest-estünkben egyébként is szereplő mozgalmi dalokat elénekeljük.

Azt mondta, hogy hallgatta ezeket eleget életében, ­gyűlöli őket, és hogy egy olyan csapat, mint a miénk, ilyeneket nem énekelhet. Sokan vádolják őt azzal, hogy kiszolgálója volt a régi hatalomnak, de én máshogy láttam. Inkább csak hagyták, hogy szabadon vicceljen, mert olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy ha őt bebörtönözték volna, az lázadáshoz vezetett volna.”

„Mélyen elcsöndesedett”

Malek Miklós volt a legfontosabb zenei alkotótársa, és ő ugye velünk is dolgozott. Így vele is sokat beszéltünk Hofiról. 2002-ben, amikor a Sinatra-koncertünk előkészületei már a finisben voltak, csak egy hét volt a koncertig, Géza akkor halt meg. De Miklós ott volt ugyanúgy az össz­próbán. Eljött, és rezzenéstelen arccal végigcsinálta az egészet. Nem is tette szóvá, hogy az egyik legfontosabb művésztársát veszítette el. Most, a koncert sajtóeseménye kapcsán visszatértünk a Madách Kamarába, ami ma már az ­Örkény Színház nevet viseli.

Miklós azt mondta, ő nem is akar bemenni Hofi Géza öltözőjébe, mert érzelmileg ez egy nehéz helyzet neki. Aztán amikor megérkezett, mégis azt mondta: ’Gyere, megmutatom.’ Megtaláltuk a régi öltözőt, ahol ő és Géza is a fiatalsága jó részét töltötte.

Ott zajlott az életük. Miklós mélyen elcsöndesedett. Nekem pedig az volt hatalmas élmény, hogy láthattam a reakcióit, és ott lehettem, amikor emlékezett.

Nem árulja el a nevét

Boldizsár igyekszik minél többet megtudni a legendás művészről. Utolsó feleségével, Ildikóval is jó kapcsolatot ápol, sőt szinte napi kapcsolatban van vele a koncert kapcsán, de évekkel ezelőtt egy másik hölggyel is megismerkedett a művész Ildikó előtti múltjából…

Hofi egy régi szerelmét is megismerhettem, és tőle is sokat megtudhattam arról, hogyan élt a negyvenöt-ötven éves kora körüli időszakban. A volt feleségem tanította angolra ezt a hölgyet, innen az ismeretség.

Megígértem neki, hogy soha nem fogom őt nevesíteni, de sok új dolgot tudhattam meg tőle annak idején, és azt gondolom, ezek a történetek, élmények is beépülnek valahogy a koncertbe. Minél jobban megismerem Hofit, annál méltóbb tud majd lenni ez a megemlékezés. Nekem személyesen is fontos az, hogy nem egy haknibrigád énekelget majd a szülinapja alkalmából, hanem egy olyan minőségű koncertet láthatnak a nézők, amit tőlünk megszokhattak. Ez lesz méltó Hofihoz.”

Kiemelt kép: Fortepan / Szalay Zoltán